Laki Mihály

Nyomtatóbarát változat

A parlament 1993. május 18-i ülésén napirend előtt Zacsek Gyula MDF-es képviselő a gazdakörök státusáról tartott felszólalásában durva személyes támadást intézett Forgács Pál – jelen nem lévő – magyar állampolgár ellen. A képviselő úr Forgácsot egy kalap alá vette Nagy Sándorral, az MSZOSZ vezérével, majd nemes egyszerűséggel „a Soros-alapítvány szakszervezeti felelősének” nevezte. Beszéde egy másik részében gunyorosan arról beszélt, hogy Forgács, aki nemrég betegségére hivatkozva mondott le a Liga elnöki tisztéről, most gyanúsan hamar felépülve nem átallja a Liga önkormányzati választási listáját vezetni. A parlament álmosan hallgatta Zacsek honatyát, egyedül az elnöklő Szabad György jegyezte meg (nagyon helyesen), hogy jó lenne, ha Zacsek betartaná a parlamenti viselkedés szabályait.

A kis történet egyik tanulsága, hogy a parlamenti szélsőjobboldal ellenfelei lejáratásában továbbra sem válogat az eszközökben. Zacsek (egy közgazdász) – akár Csurka István (író és publicista) Antall József esetében – feljogosítva érezte magát, hogy felülbírálja Forgács orvosainak diagnózisát és ajánlásait.

Intő jel ez. Nem akármilyen mocskos negatív kampányra készülnek az urak 1994-ben. Testi bajaink, szerelmeink, apáink és fiaink, származásunk, egyáltalán mindaz, ami személyes, lesz szorgos köpködésük tárgya.

Erre bátorítja őket – és ez a másik szomorú tanulság – a parlament közönye. Az ellenzék és a koalíció padsoraiban legalább hetven olyan képviselő ül, aki tagja, mi több alapító tagja a TDDSZ-nek, a valaha volt szovjet birodalom második független szakszervezetének. Miért nem vették a fáradságot, hogy megvédjék e legendás szervezet első elnökének becsületét?

A TDDSZ éppen öt éve, 1988. március 14-én alakult – nem kis részben Forgács Pál szervezőmunkája nyomán. Ugyan, hol volt akkor Zacsek Gyula? Valószínűleg a másik MDF-ben, a Megfontoltan Dekkolók Föderációjában. Aki nem tudná: ez a legnagyobb múlttal rendelkező és legnagyobb méretű magyar párt- és tömegszervezet. Milliók csatlakoztak hozzá 1987–88-ban is. Befolyása ma sem kicsi, több kulcsminisztert adott a kormánynak, parlamenti, önkormányzati képviselőinek száma is jelentős, jelen van az üzleti és a kulturális életben, az egyházakban és a szakszervezeti mozgalomban. Zacsek Gyula felszólalása ezért szimbolikus értékkel bír. Jelzi, ha nem vigyázunk, nemcsak a múltat írják át, de az övék lesz a (minden bizonnyal) boldog jövő is.

• Belföld