Skip to main content

Drága ezüst

(neményi)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nagy Tamás, a Köztársaság Párt és az Agrárszövetség közös jelöltje a leadott szavazatok 22,6%-ával a második helyet szerezte meg Komáromi István szocialista jelölt mögött a Bács-Kiskun megyei 4. számú választókörzetben március 21-én megtartott sikertelen pótválasztás első fordulójában. Az érintettek múlt csütörtökön meglehetősen gyér érdeklődéssel kísért sajtótájékoztatón ünnepelték Nagy Tamás ezüstérmét, amelyből reményeik szerint könnyen arany is lehet az április 4-i második fordulóban.

Veér András, a Köztársaság Párt ügyvezető alelnöke a választás eredményéből többek között azt a – pártja számára biztató – tanulságot vonta le, hogy a gyakran hangoztatott vélekedéssel ellentétben nemcsak a hat parlamenti pártnak van esélye a választásokon. Ebben alighanem igaza van.

Ezen túl két körülmény érdemel még figyelmet. Az egyik az Agrárszövetség és a Köztársaság Párt választási szövetségének ténye. Történelmileg az Agrárszövetség kétségkívül egy reformkommunista társaság, ha úgy tetszik: kriptoutódpárt. 1990-ben az MSZP és az Agrárszövetség közötti genetikai affinitás még választási szövetségben fejeződött ki. Akinek nem szívügye az MSZP erősödése, nem fogja megkönnyezni, ha ez a szövetség 1994-re szétfoszlik. Az Agrárszövetség és a Köztársaság Párt közeledése pedig akkor is egészséges fejlemény, ha ezzel nő a zsúfoltság a magyar politika liberális (vagy inkább csak nem szocialista és nem nacionalista-konzervatív) spektrumában. Kettejük szövetsége ugyanis nem a múlthoz való viszonyon, hanem új érdekeken alapulna: nem az egy akolból valók állnának össze, hanem azok, akik a koalíció katasztrofális agrárpolitikáját hasonló motívumok alapján ellenzik.

A másik figyelemre méltó körülmény: Nagy Tamás 2,5–3 millió forintban adta meg kampányának költségeit, és hangsúlyozta, hogy ez nem sok. Hát ez nézőpont kérdése. Nagy Tamásra 2833-an szavaztak, tehát egy szavazat cirka ezer forintba került. Ha extrapolálhatunk, ez azt jelenti, hogy az SZDSZ-nek több mint egymilliárd forintra lenne szüksége ahhoz, hogy megismételje 1990-es választási eredményét. Azért ez nem semmi.








Hivatkozott cikkek

Törv. védve
Forradalmi évforduló – „forradalmi” forduló

Megjelent: Beszélő hetilap, 13. szám, Évfolyam 5, Szám 14


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon