(kőszeg)

Nyomtatóbarát változat

Szeptemberben újraválasztják az 1991-ben eredetileg négy évre megválasztott hamburgi „polgárgyűlést”, azaz a tartományi parlamentet. A tartományi jogú város hét kerülete közül ötben ugyancsak meg kell ismételni a választást. Erre a hamburgi alkotmánybíróság jogerős ítélete kötelezi a várost. Az ok: a hamburgi CDU a jelöltállítás során megsértette a párton belüli demokrácia alapelveit.

Az események elindítója egy hamburgi CDU-tag volt, Markus Wegner, egy kis könyvkiadó tulajdonosa. Wegner, aki időközben kilépett pártjából, először a pártvezetésnél tett panaszt az antidemokratikus módszerek miatt. A pártvezetés megfeddte a helyi szervezetet, Wegner azonban nem érte be ennyivel, s négy társával az alkotmánybírósághoz fordult.

Keresetét három tényre alapozta. 1. A jelöltek személyéről, ahelyett hogy külön testületet választottak volna, törvényellenes módon a CDU tartományi küldöttgyűlése döntött, amelynek tagjai között ráadásul számos potenciális jelölt foglalt helyet. 2. A küldöttgyűlés résztvevői csak akkor állíthattak ellenjelöltet, ha a vezetés jelöltjei két fordulóban nem kapták meg a szükséges számú szavazatot. 3. A párttagokat önkényesen hol a lakhelyük, hol a tagságuk szerinti szervezet gyűléseire hívták meg.

A tartományi alkotmánybíróság május 3-án úgy döntött, hogy a jelöltállítás módja nem felelt meg a párton belüli demokrácia követelményének, nem adott lehetőséget a kisebbségnek véleménye képviseletére. Minthogy a jelöltállítás befolyásolta a CDU-frakció, sőt feltehetőleg az egész parlament összetételét is, a választást meg kell ismételni.

Az ítélet korántsem csak a pervesztes CDU-t búsította, amelyet még az is fenyeget, hogy nagyrészt állnia kell az őszi választás tízmillió márkára becsült költségét. A szociáldemokratákat az aggasztja, hogy elveszthetik az 1991-ben éppen csak megszerzett abszolút többségüket. A zöldek viszont a demokrácia győzelmeként ünnepelték a bírói döntést. Számukra az új választás esélyt jelent, hogy részesüljenek a koalíciós hatalomból.

Az újságok pártvonzalmaikra való tekintet nélkül úgy vélik: a döntés útját állja annak, hogy felfuvalkodott funkcionáriusok statisztikai adatnak vagy szavazógépnek tekintsék a tagságot.

Hamburg polgármestere, Henning Voscherau messzibbre tekint. Az ítélet nyomán, mondta, feltehetőleg módosítani kell az alkotmány 21. szakaszát: az alaptörvénynek kell kimondania, hogy a pártoknak közjogi tisztségekre és a különböző szintű képviselő-testületekbe általános, közvetlen és titkos választással kell jelöltet állítaniuk.

A hamburgi eseményeknek a magyar pártok számára is van tanulsága. Kiderül belőlük például: alaptalan a közkeletű legenda, hogy Nyugaton a pártok választási pártok, amelyek csak négyévenként, a kampány idején kelnek életre.

Parlamenti demokráciában a pártoknak nincs közvetlen közjogi szerepük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy magánegyesületek, amelyek belső viszonyaikat tetszésük szerint formálják. Alapszabályukat az egyesülési törvény értelmében a magyar pártoknak is be kell mutatniuk a cégbíróságon. A bírósági bejegyzésnek nemcsak az a feltétele, hogy a párt céljai ne legyenek ellentétesek az alkotmánnyal, hanem az is, hogy az alapszabály biztosítsa a szervezet demokratikus elveken alapuló működését. A pártrendszer a parlamentarizmus alapintézménye, így korántsem közömbös, hogy a pártokon belül demokratikus viszonyok uralkodnak-e.

Szó sincs róla tehát, hogy a politika a parlamentáris rendszerekben teljes mértékben professzionalizálódik, s a hivatásos politikusok meg a hivatásos pártemberek belügye lesz.

Ellenkezőleg: a „bázisdemokraták” és a pártelitek konfliktusa nem gyermekbetegsége, hanem életműködése a demokráciának.

• Harmadik oldal