Bossányi Katalin

Nyomtatóbarát változat

Már vártam, hogy a növekvő munkanélküliség „társadalomszennyező” hatását milyen régi-új ideológiákkal kívánják majd a koalíció vidékéről bagatellizálni. Sejtettem, hogy előbb-utóbb elhangzik majd: csak az nem jut munkához, aki lusta, és nem is akar dolgozni. No meg a sok lapátra tett haszonleső kijátssza „állam bácsi” jóindulatát. Nem átall a segély mellett még „feketén” dolgozni, s így jutni adómentes többletjövedelemhez.

Fúj, micsoda csaló banda! Szigorítsunk hát a segélyezés feltételein, vizsgáljuk a „rászorultságát” a „boldog munkanélkülieknek”.

Mondom: e szirénhangok előtűnése nem okoz különösebb meglepetést. Ám azt álmomban sem gondoltam, hogy éppen az egyébként felkészült, a társadalombiztosítás berkeiben nagyon is járatos és toleráns gondolkodásmódjáról ismert kereszténydemokrata képviselő, Balogh Gábor hozakodik elő ezzel az avítt érveléssel a parlamenti vita során. S miután ő is itt élte meg az elmúlt negyven évet, gondolkodása sem ment a vulgármarxizmustól, amit obskúrus kijelentésében így ferdített tovább: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék!”

Felhívom a képviselő úr figyelmét, hogy kívánsága igen gyorsan teljesülhet. Az ugyancsak munkátlan nyugdíjasok zömmel már ma is gyakorolják az önmegtartóztatás eme módját, s nem feltétlenül csak pénteki napokon. A jövő évre kilátásba helyezett hús, baromfi és tejáremelések nyomán pedig a munkanélküli családok gyomra – a segély + kiegészítő munka ellenére is – többet fog korogni.

Miközben még inkább „boldogok” lesznek. S nem csak mint „lelki szegények”.

• Harmadik oldal