bauer

Nyomtatóbarát változat

A múlt heti sajtóvitában Szabó Miklós remek felszólalásban vont párhuzamot korábbi tekintélyelvű kormányzatoknak a liberális sajtóval kialakult konfliktusai és a jelenlegi helyzet között, és ebben az összefüggésben fontosnak tartotta megjegyezni: természetesen a Károlyi Mihály-féle Népköztársaság oldalán, és nem a Horthy-korszak oldalán áll. Kéri Kálmán tábornok úr reakcióját az e heti ülés kezdetén, a napirend előtt mondta el, hogy ezzel is növelje mondandójának súlyát.

A tábornok úr már korelnöki nyitóbeszédében is érzékeltette, hogy apostoli királyunkat éppoly tiszta lelkiismerettel szolgálta, mint a kormányzó urat, csak azért kellett kissé magyarázkodnia, hogy miért szolgálta a Vörös Hadsereg katonájaként hasonlóképpen a Tanácsköztársaságot is. A címervitában elmondott tanulságos hozzászólásában azzal érvelt a szentkorona mellett, hogy a magyar katona azért harcolt, „mindegy milyen háborúban”. Most megtudtuk tőle: a Károlyi-rendszerre haragszik, mert hagyta szétesni a hadsereget, szemben a Horthy-rendszerrel, amely újjáépítette a magyar honvédséget, amely képes volt megvédeni az ország határait. E honvédség „valahogy” elkerült a Donhoz is, ami ugye sajnálatos, de ha egyszer a kommunizmus ellen harcolt a Horthy-hadsereg, akkor az jogos, igazságos háború volt. E megállapításában az sem zavarta, hogy – mint tudjuk – akkor nem a kommunista Szovjetunió támadta meg Magyarországot, hanem Horthy Magyarországa a Szovjetuniót. Ha ez így van, akkor nyilván jogosan, igazságosan pusztította végig Hitler hadserege is Ukrajnát, Belorussziát, az európai Oroszországot, hiszen a kommunizmus ellen harcolt. Ami a magyar honvédség dicső részvételét illeti ebben a szent keresztes hadjáratban, az mindenesetre garanciát nyújtott arra, hogy a sokat kárhoztatott trianoni határok a háború után véglegessé váljanak.

Azok után, amiket korábban hallottunk tőle, nem lepett meg az Országgyűlésben oly nagy tisztelettel övezett tábornok úr újabb beszéde. Az azonban már igen, hogy – akárcsak Szabad György trianoni talpramagyarjánál – az SZDSZ ezúttal sem reagált. Egy vigaszom azért van: ezúttal a Fidesz is néma maradt. Tudom, az ülésnek nem ez volt a tárgya; de ha Kéri Kálmán ennek ellenére elmondta e beszédét, a demokratikus pártoknak reagálniuk kellett volna.

• Belföld