Tamás Gáspár Miklós

Nyomtatóbarát változat

A budapesti küldöttek – mármint SZDSZ-küldöttek – Margit körúti egyeztető ülésén mondtam pár szót.

Mire is szerettem volna fölhívni a szabad demokrata küldöttek figyelmét? Akárki is – elnökjelöltként – szívünk választottja, be kell látnunk, hogy mi nagyon különös mikrokozmoszban élünk, a politikailag tevékeny kisebbség sajátos belvilágában, amelyben tapasztalataink és élményeink, sikereink és csalódásaink élesen különböznek honfitársaink nagy részének élettapasztalatától.

Márpedig a legföljebb tízezres aktív tagság képviseletében tanácskozó pár száz küldött egy milliós tábor vezéreit, talán a jövendő magyar kormányt választja meg. Nekünk nem a helyi SZDSZ-csoportokban, az önkormányzati SZDSZ-frakciókban, a regionális gittegyletekben szerzett szűkös és speciális élményeinkre támaszkodva kell vezetőket választanunk – hogy az ellenzéki lét horzsolásaira gyógyírt, enyhítő balzsamot találjunk velünk egyívású cimborák bajainkra készségesen vigaszt kínáló szavaiban, s őket emeljük pajzsra saját jóérzésünk érdekében –, hanem egy nagy parlamenti párt, esetleg majd a nemzet jövendő kalauzait. A küldötteket az a néhány ezer aktív tag választotta meg, de nekik a (bizony morzsolódó) szabad demokrata szavazótábort kell képviselniük, ha van bennük politikai felelősségérzet.

Az utóbbi időben a jelöltállítás körül bizony icinyke-picinykét simlis kis alkuk, manipulációk folytak. Megkönnyebbülve látom, hogy a tagságnak, a küldötteknek ez a tempó nem tetszik. Nem félárnyékban tengődő kis bizottmányok és ad hoc koalíciók egyeztetésein kell eldönteni a még mindig legnagyobb ellenzéki párt jövőjét, hanem nyílt politikai vitában.

A budapesti SZDSZ-küldöttek megtapsolták esengő szavaimat. Csak remélhetem, hogy lesz foganatjuk.

• Harmadik oldal