Minden amiről tudni érdemes
Tollhegy
Ahol tanítják
Pályán lévő tanárok képzése
Akik segíthetnek
Gyakorlatok, tippek, tanácsok
Mindaz amire a tanításhoz szükség lehet
Az oktatásban használható filmek, videók listái
Ahol megbeszélhetjük közös ügyeinket
Amit hasznos lehet ismerni
Ajánlott olvasnivaló
Linkek
Mozgókép- és média tanárok képzése a felsőoktatásban
Visszatérés a főoldalraTartalomjegyzékArchívum a már nem aktuális, de talán még hasznos anyagainkból

A teljes dokumentum letöltése A hónap filmje
FRIEDRICH MURNAU: NOSFERATU (1922)
Előző fejezet:
Vámpírok újjászületése		TartalomKövetkező fejezet:
Drakula mozi

Herzog Nosferatuja: egy megfilmesített film


Friedrich Murnau: Nosferatu(...) A történet szintjén a két film között egyetlen alapvető különbség van. Murnaunál Ellen, a feleség áldozata nem hiábavaló; ő maga életben marad, Nosferatu megsemmisül. Ez a megoldás válik később konvencióvá a rémfilmekben; a tiszta szerelem erején megtörik a szörny hatalma. Herzognál viszont, aki általában képtelen boldog filmbefejezésben gondolkodni, Lucy, a feleség meghal, és Junathanban reinkarnálódik Nosferatu. Ez a befejezés, túl a világnézeti konzekvenciákon, a film újra feldolgozására, újrafilmesítésére késztet, a mítosz továbbvariálására szólít fel. Herzog vállalja nemcsak az elődök, de az utódok hosszú sorát is.
A beállítások többnyire precíz idézése ellenére, döntő formanyelvi különbségeket lehet kimutatni Murnauhoz képest. Murnau az expresszionizmust jellemző fény-árnyék ellentétre építi filmjét. A sötét és a világos itt két tartomány jelölői. Murnau a par excellence expresszionista filmtémára talált rá Drakula történetében. Az irányzatra jellemző a ferde kompozíciós elv; az, hogy a kép síkja többnyire egy átlóval van elmetszve. A Drakula-téma esetében ez a kompozíciós törekvés pontosan megfelel a vámpír által képviselt "természeti ferdeségnek". Herzog színes filmet készített. A két tartomány megjelölésére pedig saját készletéből merít: a Nosferatu a vizek filmje. A mozdulatlan, holt csatornarendszer a nappali, a normális élet jelölője; a sebes, rohanó folyók, patakok, vízesések - az élő vizek, melyek Jonathánt örvényként ragadják el - Drakula birodalmában találhatók. Herzognál a két tartomány között létezik hajózható terület; a vizeket összeköti a tenger, melyen Nosferatu Wismarba ér. Az ő vámpírja szerves része a világnak, nincs oly egyértelműen kirekesztve belőle, mint Murnaunál. Herzog Nosferatuja nem a "rossz", hanem a "más". A ferde kompozíciós elvet csak helyenként alkalmazza a rendező. Nyilván nem tudott ellenállni például a híres hajóhidas jelenetnek. Amikor Wismar felé hajózva a vámpír utolsó áldozatával is végzett, fölmegy a fedélzetre. Egy alsó kameraállásból felvett, kitartott pillanatban látjuk, megnyúlt testének képzeletben meghosszabbított vonalai hegyes szögeket zárnak be a félredőlt árboccal és a hajókötelekkel. Bizonyára Murnau ihletése az a már korábban említett jelenet is, amikor Nosferatu átlósan átrohan Wismar üres főterén, illetve amikor Jonathan a film befejező pillanataiban ugyanilyen átlósan lovagol egy homoksivatagban. Herzog kompozíciói azonban túlnyomórészt frontálisak, sokszor mélység nélküliek; a határok nem világosak a jó és a gonosz között. (...)
A film bevezető képsoraihoz Herzog Mexikóban talált egy katakombát, amelyben el nem porladt (egészen meghalni nem tudó) emberi maradványok állnak; a szájuk üvöltésbe merevedik. A nyitóképsorok alatt egy kórusmű szól (a félig halottak kórusa), ami végigkíséri a filmet. Ez a látomás, melyből Lucy egy hosszú sikollyal ébred, rendkívül kitágítja a film időbeli dimenzióit. Évezredes távlatot kap a történet. Összefűzi ez a kép a két Nosferatut is, Murnauét és Herzogét. Ismét idézünk a már említett kerekasztal-beszélgetésből: "Murnau filmje előrejelzése olyan később megtörtént történelmi eseményeknek, mint a nácizmus elterjedése Európában. Mindezt utólag mondjuk. Ma, miután megéltük a náci népirtást, nem takaríthatjuk meg az összefüggések észrevételét Herzog filmjének nyitóképsora és az elgázosított holttestek emléke között, melyet az egykori haláltáborok ma is látható maradványai idéznek." S még egy értelmezési lehetőség: "Vajon Herzog filmje lényegében nem egy 'holttest', azaz Murnau filmjének moziképe? A múmiák Murnau filmjének metaforáiként jelennek meg Herzog művén keresztül; újraéledve, mint ahogyan Nosferatu is új életre kel Jonathanban." (...)

Muhi Klára-Perlaki Tamás: Werner Herzog, Budapest, 1986, Múzsák Közművelődési Kiadó,
(részletek: 99.-100. és 103.-104. oldal)


Előző fejezet:
Vámpírok újjászületése		TartalomKövetkező fejezet:
Drakula mozi

Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás