Skip to main content

Zsille Zoltán

Zsille Zoltán: Kisüzem a nagyüzemben

A kesudió-vita


(…) Gyár. Termékszerkezet korszerűsítése. Jó. Új gyártmány kifejlesztése. Önmagában jó, piacképes. Technológia kidolgozása. Műszakilag kifogástalan. Azt pontosan nem lehet tudni, hogy milyen kapacitás lesz az üzemben a gyártás idején. Gyártóeszközigény. Pontos. A gyártóeszköz-gyáregység megtervezi a gyártóeszközöket. A határidő most már szorít, kicsit rá kell verni, de meglesz. Új ötletek, együttműködés az üzemmel, ahol a mintadarabot gyártják. A munkásnak nincs idő részletes rajzot adni, mégis megcsinálja. Jó, működik, lehet vinni a KTSZ-be, ahol legyártják a szériát.

Zsille Zoltán: Egy önhit története (részlet)


1977-ben a magyar ellenzék 34 fős csoportja[1] támogatásáról biztosította a Charta '77 csehszlovák polgárjogi mozgalmat. Az aláírási akció szervezői állítólag engem is kerestek, de nem találtak otthon.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon