Skip to main content

Végel László

Végel László: Göröngyös úton. Összetorlódott idő a kisebbségben

2013. szeptember 29.

A berlini fal ledöntése után az újvidéki Matica srpska antikváriumba és a konténerekbe egyre több magyar könyv került. A magyar értelmiség egy része áttelepülni készült az anyaországba, s a könyveket az antikváriumban próbálta értékesíteni, de a nagy kínálat miatt az antikvárius nem vásárolt fel többet, így hát maradt a konténer, ahonnan a romák szedték ki őket, megtisztították és a Felszabadulás sugárúton kartondobozokra helyezve árusították. Mentették a romák a magyar kultúrát!

Végel László: Történetek a szomorú időkből


Falak és képek

A szomszédasszony a nyolcvanas évek végén Slobodan Milosevic arcképét függesztette ki a tisztaszoba falára. Lecserélte a Titót. A háború kezdete előtt, vagyis az első választások idején a trónörökös képe került a falra. Természetesen a királypártiakra szavazott. Király nélkül nem ér semmit az élet, mondogatta. Aztán jött Panic, mire ő Amerikát éltette, de röviddel ezután Seselj vajda díszelgett a falon, ő pedig gyűlölettel beszélt a romlott Nyugatról.

Pár hónapja azonban üres a fal.




Végel László:


„Ki vagyok én? Sem kőműves, sem hajóács nem voltam soha: kétlaki lény, kettős a lelkem.”
Oszip Mandelstam:
Pala-óda (Kálnoky László fordítása)

Ki vagyok én? Kérdem, amikor felszállok a vonatra, aztán kiszállok Pesten vagy Újvidéken. Már az is jellemző, hogy önazonosságomra ilyenkor kérdezek rá. Nem is nevezem ezt igazi utazásnak, inkább énjeim közötti beszélgetésnek.


Végel László: Csokoládégodot-ra várva

Feljegyzések a félháborús mindennapokról


Miközben egy délolasz városkában a NATO-tábornokok a boszniai szerbekre mért légicsapás tervét készítették elő, a Szarajevót bombázó szerb tábornok felkiáltott: Lehet, hogy sok halottunk lesz, de még a sírokból is a NATO ellen fogunk harcolni! A szóhasználat elárulja, hogy a harcterekre vonult a törökökkel vívott 1389-es rigómezei csata után született „mennyei Szerbiáról” szóló legenda.

Végel László: Szent vagy profán háború?


A zárt ajtók mögötti tárgyalások után lord Owen 25-én este szűkszavúan azt nyilatkozta, hogy a megbeszélések nem jártak sikerrel. Mégis Belgrádban töltötte az éjszakát, s szállodájában várta a boszniai szerb parlament szavazásának kimenetelét. Nem tudni, elalvás előtt a III. világháborúra gondolt-e, vagy csak egy tartós Duna menti etnikai torzsalkodásra.

Időközben elkezdődött a boszniai szerb parlament ülése, amelynek hangnemét egy tegnapi modern festő – átalakulása fontos adalék a kelet-közép-európai modernizmus történetéhez – adta meg.


Végel László: Villám és gyertyafény

Téli utazás – Újvidék


„Maradjunk, hogy megmaradjunk” – hangzott a bácskai és a bánáti püspökök karácsonyi üzenete, különösen azokat szólítva fokozottabb lelkiismeret-vizsgálatra, akik a távozást fontolgatják. Nem tudom, ki értette meg jobban a pásztorlevél üzenetét: azok-e, akik vasárnaponként besétálnak a templomba, vagy pedig azok, akik magukra hagyottan vívják mindennapi küzdelmüket. Ezek az idők mindenkit próbára tesznek. Karácsonykor tiszta lelkiismerettel gyújtok gyertyát – mondta a minap egy fiatal újvidéki magyar tudós.

Végel László: Csendélet, teniszpályával


Hová tűnt az ifjúság, kérdem, amikor az újvidéki teniszpályák mellett visz el az utam, és látom, hogy a sivár évekhez viszonyítva milyen sokan vannak a vörös salakon. A távoli hegyekről havat hoznak a szelek, a sorozások felújultak, néhány várost éhhalál fenyeget, de minden teniszpálya foglalt. És gyanúsan megváltozott a játékosok életkora. Az ifjúság eltűnt a pályákról. Helyettük klimaxba lépő hölgyek és kopasz úriemberek vagdalkoznak az ütőkkel, és pattogtatják ügyetlenül a labdát.

A teniszpálya előtt régi ismerősbe botlom. Ez a munkahelye.


Végel László: A modernizáció megbuktatása


Az idei forró nyárelőn a happening, a politikai színház, a modern irodalom diskurzusának evokálása volt az a pillanat, amikor a sztrájkoló belgrádi egyetemisták a szerb képviselőház épülete elé vizet és mosóport tettek le, hogy a honatyák lemossák magukról a szégyent, majd Dedinjére, a tegnapi és a jelenkori pártelit luxusnegyedébe vonultak, hogy Szlobodan Milosevics villája előtt követeljék az elnök lemondását. Az erős rendőrkordon ezt megakadályozta, mire az egyetemisták bejelentették, másnap megostromolják a bevehetetlen erődöt.

Végel László: A másik Szerbia


Idestova egy hónapja tart Belgrádban az ellenzéki, liberális beállítottságú értelmiségiek nagy visszhangot kiváltó vitafóruma a „másik Szerbiáról”. A fórumot a Belgrádi Kör néven ismertté vált, számos írót, filozófust, szociológust, művészt, újságírót felölelő értelmiségi csoport szervezi, az elhangzottakat pedig a belgrádi Borba című független napilap közli.

Végel László: Tragikomikus pannon színház

Peremvidéki feljegyzések


A péterváradi vár sétányán figyelem a városra boruló csendet: lecsillapodik a felbolygatott élet, a város eltávolodik, majd lebegésszerűen közeleg felém, feltárul előttem legtisztább értelme, mondhatnám, lényege. Arra gondolok, hogy amikor lépteink dobognak lefelé a lépcsőn, és találkozunk a folyosók süketségével, akkor valójában nem teszünk mást, mint újrajátsszuk a vár groteszk történetét. Szeretnénk megnyugvássá csillapítani ürességérzésünket.

A Duna Gibraltárja hangzatos elnevezés groteszk vártörténetet rejteget, amelynek azonban tanulságait ez idáig nem mertük levonni.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon