rámenésre tanít, oké, legyen, a Holmi. Persze,
vagy mondjam, persze, Rakovszky Zsuzsa verse
(Holmi, mondom, 1996 májusa) a világ minden-
kori legszebb költeményeinek egyike, meg kell
tőle veszni, avval együtt azonban, hogy ott
vagyunk (nem olyan rosszul) a Takács Zsuzsával
mi magunk is (Tandori Dezső), nekem (lásd
„engem”) Lator László művei nyűgöztek le elemien.
még egyszer (f)elhozza Poe úrfinak,
de aztán SOHA MÁR. „Megszáradunk!” jeligére
leszedem a konyhai madzagokról a mosást,
kutyánk nézi, és valakinek a Rudi
kutyájára gondolok. Ez az egész ilyen témázás
ennyi (volna): eldobjuk magunkat a Rudi tacskó
hallatán, holott/mert nekünk is van egy
Rudy (Bloom) nevű mezei verebünk, tizenegy éves.
Kord nadrágom igencsak foszlik, szárába főtt
krumpli gőze száll, fordított irány – irály?
FELŐLEM VISZKETHETSZ NAPPAL, DE ÉJJEL
ALUDNI SZERETNÉK. Innen a költői ritmus? Hogy
tényleg lemegy a bőröd?
Meglepő lesz a történet. Természetesen nem az van, hogy énrólam szólna, énáltalam, énvelem – bármi is. A rólam, az általam, a velem: ilyen nincs. Csak az én.
Az én: rejtelem. Már Pilinszky mondta: e világ nem az ő világa, csupán a teste kényszere, hogy mint a féreg egyre beljebb furakodik beleibe. Ennél erősebben nem beszélhetünk. Ehhez képest tényleg mi az, hogy „éltem, mert néha éltem másnap”, ellenben most, hogy a kedves közönségnek írok, olyan másnakos vagyok, jelek szerint. Vagy hogy az emberek istene, szerintem nem Teremtője az állatoknak.
Legyen ez akkor egy olyan írás. Tökéletes kerek egész. Ha már a világ az.
Az, mert van – a jelek szerint – egy Főmedve nevű ló. Bécsben, a Krieauban nyert is most vasárnap. Én disznófülű, nem maradtam ott, hogy nyerjek vele, rajta.
Most akkor „a sportról”, a játékról: ezt, kicsit a lélek ködével. Nem győztem kivárni Angliát… ahol a lovak csak jóval később gyünnek ki a gyöpre… mindenféle erő Párizsba taszigált, talán főleg az, hogy két éve idestova itt kezdődött számomra a Vita Nuova, itt hagyott el örökre a szesz – „kialkoholbólíttattam”! –, s hogy miért mentem e színhelyre, hamar kiviláglott: lepillantottam ablakomból, s mit láttam? MAURI TOURS! Mikor én épp Mauryról és társairól fejezek be valami rendhagyó mű-félét.
Ha valaki, ha valami: Sherlock Holmes csakugyan utolérhetetlen, de elérhető. Kivétel a londoni Sherlock Holmes Hotel a Baker Streeten; már legalább nekem, az árai miatt. De ha egyszer itt van a csudálatos Raymond Smullyan könyve: The Chess Mysteries of Sherlock Holmes…! S magammal hurcolhatom boldog-boldogtalan helyekre, mint egykor, vagy majd talán egykor megint, dr. Jekyllt és Mr. Hyde-ot.
Sam emlékének ajánlom
Igaz-e ez? S mi az Örök Talaj? József Attila, remélem, mindenkinek eszébe jut; s akkor kezdjük előírásainak stb. megfelelő, fogadással egybekötött lóverseny, nem szeretem a kifejezést, „a lovi” NH-ból és Fiatból áll. Az NH a National Hunt, vagyis a gát-, az akadályverseny, de pontosabban: chase és hurdle. A chase akadályai a magasabbak, ezek a „fences”; a jó hurdler ló nem biztos, hogy jó chase-er lesz, s fordítva: ha sokat chase-ezik a ló, a kisebb hurdle-öket túl meredeken veszi, nem simán, „fluent”… vagy pl.
A sprintkirálynő elköszönt, igen, Lochsong sorsa felől döntés született, ómen e szó: „Ereggy tenyésztésbe, Ofélia…” S az ember, a jóféléje, már az újabb praktikumot tekinti. Hanem hát Lochsong csak egy van, volt, lesz… egy hölgy ő, akiért zavartalanul lehet nekünk, millióknak, rajonganunk. Bécsben szerencsétlenkedem, saját életem bonyodalmai közt, s akkor az Admiral-irodán: egy kölni Sport-Welt, német galopp-újság, abban is Lochsong. Csuda történet: szegény sprintkirálynőnek, 27-ből 15 rövid távú verseny győztesének „csak” a lába volt rossz, bizonytalan, sérülékeny.
? Véletlenül ezt a jelet ütöttem le nyitányul. Legyen hát, zárjuk vele az évet. Nem volt ez Broadway Flyer esztendeje, a klasszikus versenyek – 1000 Guineas, 2000 Guineas, Derby, Oaks, St. Leger – egyikét sem nyerte ő Angliában, ráadásul az 1000 és az Oaks kancák lehetősége, nem az övé; ám nekem feltűnt a Broadway Flyer még a tavaszon, elő is kotrom a Sporting Life-ot: május eleje, Chester. A galoppidény Doncasterrel kezdődik, március vége táján. Akkor a Derby felvezető időszaka is indul a háromévesek számára.
Volt – van! – egy ilyen könyv. Hosszú Koporsó. Én írtam; az alapfogalom: a Párizs melletti Maisons-Laffitte lópályája, 2 km-nél hosszabb egyenesével.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 18 hét
9 év 43 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 48 hét
9 év 49 hét
9 év 49 hét
9 év 51 hét
9 év 51 hét
10 év 8 óra