Skip to main content

Tamás Ferenc

Tamás Ferenc: A szabadság iskolája


Megkezdődött a szabad választások utáni első tanév. A diktatúra iskolájának, reményeink szerint, befellegzett. Ám a vakációról visszatérő tanár máris baljós jeleket észlel. Az iskoláknak megküldött minisztériumi leirat az iskola által kiadható szünnapok számát 14-ről 8-ra csökkenti, s kéri az igazgatókat, hogy lehetőleg ezt se használják el mind. Ráadásul az idei tanév egy héttel hosszabb lesz az előzőeknél, június 14-ig fog tartani. Az intézkedés indoklása azt hangsúlyozza, hogy a tanítási napok száma nálunk jóval alacsonyabb, mint Európában.

Gács Anna, Parti Nagy Lajos, Tamás Ferenc: Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Résztvevők: Tamás Ferenc, Parti Nagy Lajos, Gács Anna

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon