Skip to main content

Szergej Baruh

Szergej Baruh: Töpszli vagy messiás?


Rövid hatalomtörténet

A bolgár példa alapján cáfolni lehetne azt a marxi tételt, mely szerint a történelem az osztályharcok története. Bulgária legújabb történelme ugyanis az utcai küzdelmek története. Az első szabad választások előtti eufóriában még természetesnek tűnt, hogy az emberek hóban-fagyban az utcán tiltakoztak és éljeneztek, éjszakai gyertyás tüntetéseket szerveztek, élőláncba kapaszkodtak, és telefirkálták Dimitrov mauzóleumát. Az első válaszásokat 1990 tavaszán a szocialistává „vedlett” kommunisták nyerték meg.


Krasztev Péter, Szergej Baruh: Egy veszélyes elegy

Interjú Kraszen Sztancsevvel
Atomenergia plusz balkáni mentalitás


– Az elmúlt hónapban a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) és az Európai Közösség szinte minden ismert szakértője személyesen „elzarándokolt” Kozlodujba. A nemzetközi sajtó igen sötét képet festett az ottani állapotokról. Valóban ennyire súlyos a helyzet?

– Ezt az önök belátására bízom. Az erőmű illetékesei 1974 óta nem dolgozták ki a lakosság evakuálásának tervét üzemzavar esetére.


Szergej Baruh: A balkáni szendvics


Az elmúlt hét végén a gazdaságilag legelmaradottabb jugoszláv köztársaság, Macedónia polgárai is szavazhattak arról, független államban vagy (Szerbiával kettesben) szövetségi köztársaságban kívánnak-e élni. A népszavazás végeredményétől függetlenül Törökország és Bulgária már elismerték Macedóniát, Görögország viszont tiltakozik azellen, hogy egy „neofita” állam ezt a történelmi nevet viselje.

Szergej Baruh: Kilenc nap, mely…


A tavaly júniusi első demokratikus választásokon az ismeretlenségből felbukkant bolgár ellenzék ha nem is súlyos, de a vártnál nagyobb vereséget szenvedett.

Szergej Baruh: Bohózat vagy melodráma?


Régóta s türelmetlenül vártuk ezt a pert. Nem csoda, hiszen ezúttal Todor Zsivkovot ültették a vádlottak padjára – azt az embert, aki harmincöt éven keresztül uralkodott Bulgáriában, s ez a teljesítmény a posztsztalinista Kelet-Európa diktátorainak doyenjévé avatta. Az ő idejében alapozták meg a mostani gazdasági csődöt, és akkor kezdődött el az ország nemzetközi elszigetelődése is.

Szergej Baruh: Tudósítás az Orient expresszről


A Balkán-félsziget évezredek óta Kelet és Nyugat, Észak és Dél ütközőpontja. Nincs ez másként napjainkban sem: bizonyos jelek arra vallanak, hogy a messzi Baltikumban lejátszódott események akár az „örökös szovjet koronabirtoknak” tekintett Bulgáriában is megismétlődhetnek, a távoli Délen zajló Öböl-háború egy váratlan fordulata pedig hirtelen öntudatra ébresztheti a térség évtizedek óta emberszámba alig vett muzulmán lakosságát…

A bolgár közvéleményben nemrégiben nagy riadalmat keltett a hír, hogy az ország egyes városaiba orosz vendégmunkásokat várnak.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon