Skip to main content

Langmár Ferenc

Langmár Ferenc: Nyugodt erő – szabad kéz


Rabár pénzügyminiszter változtatott az érvelésben. Pajzsként a korábbi pénzügyminisztert (és kormányt) tolta előre. Mint többször elmondta, a korábbi kormány által vállalt IMF-kötelezettségek kötelezőek a mostani kormány számára is, s ez megköti kezüket. De jövőre minden másképp lesz. Rabár pénzügyminiszter az IMF-ről alig beszélt.

Az IMF azonban nem elégedett meg a Németh-kormány és az előző parlament által vállalt kötelezettséggel, megerősítését kérte az új kormánytól is.


Langmár Ferenc: Miért lesz világkiállítás Budapesten?

Az Expo és a pártok


Eredetileg budapesti világkiállítást terveztek 1895-re, de a tíz évvel korábbi „országos kiállítás” rossz tapasztalatai miatt inkább millenniumi ünnepségekre kért parlamenti felhatalmazást a kormány. A magyarországi tőkés gazdaság száz évének legjelentősebb konjunkturális időszakában az ünnepségeket finanszírozási problémák miatt nem tudták időben megrendezni. A honfoglalást egy évvel el kellett halasztani: a millenniumi ünnepségeket 1896-ban tartották. Szerencsére a történettudomány igazolta a késést.

Langmár Ferenc: Az adósságválság jubileumán

És mit vallanak be holnap?


Happy enddel zárult a parlament legutóbbi ülésének vitája – olvasom –, ahol „késhegyig menő, kőkemény alkukban megformálódtak … a kompromisszumok” – fogalmazott a múlt hét csütörtökén a Magyar Hírlap közgazdász szerzője a tanulságokat elemezve. Sikerült a parlamentnek rászorítania a kormányt a tartalékok feltárására, állapította meg elégedetten. Mindezt éppen aznap írta, amikor a nyomdából kikerült az 1990. évi gazdaságpolitikai program új változata. Eszerint a költségvetés ez évi hiánya már nem 19-20 milliárd forint, hanem 45-50. Igaz, a források is „kibővültek”.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon