Skip to main content

Langmár Ferenc

Langmár Ferenc: Bűnügyi tudósítások a gazdaságról

Hétről hétre


Az egyik és kevésbé jelentős, hogy a szombati lapok közölték a legújabb váltócsalási ügyet. A Merkantil Bankban fedeztek föl csekély háromszázmillió forint összértékű váltót. De egy „fontosabb” hír is megjelent.

„Hogyan adjunk el alkoholszondát?” A Népszabadság ezzel a címmel közölte azt az MTI-hírt, amely – a megfogalmazás szerint – egy bűnbandáról, egy kft.-ről ad hírt. Az ügyben már le is tartóztattak egy üzletkötőt. Az MTI szerint a kft. bűne legalább kettős.


Langmár Ferenc: Látszatok környékén

Hétről hétre


A kormány – Szabó Tamás, a bankok privatizációjáért felelős miniszter bejelentése alapján –, úgy tűnik, egyedül az Állami Vagyonügynökségen (ÁVÜ) kívánja elverni a port. A lapok tudósításai szerint az ÁVÜ élén álló Csepi Lajos helyzete már korábban alaposan meggyengült, s egyébkent is elbocsátás előtt áll, nem lenne tehát nehéz őt pengellérre állítani.

De ha a kormány nem folytat le egy tisztességes vizsgálatot a felelősség teljes körű megállapítására, s csak egyetlen intézmény nyakába varr mindent, veszélyes látszatot kelt.


Langmár Ferenc: A veszteség terhei

A Realbank lesz a következő?
Hétről hétre


A közelmúltban csődbe ment három bank károsultjainak múlt heti összejövetelén az érdekvédelmi egyesület létrehozásán túl, a teljes mértékben indokolható indulatos dühöngésen túl reális, a lehetőségekkel számoló kompromisszumos javaslatok nem igazán hangzottak el.

A fő szervező, Telkes József egy tévévitában úgy ítélte meg, hogy az egymilliárd forintos segély, amelyet a költségvetési bevételek rovására a PM egyetértésével az MNB jutattott a folyószámla-követelések kielégítésére, csak arra jó, hogy megossza a károsultakat.


Langmár Ferenc: Magyar váltó

Hétről hétre


A váltó ma még sokak számára ismerősebb Mikszáth regényeiből és régi filmekből, mint a napi gazdasági gyakorlatból. Pedig egyre nagyobb szerepet játszik nálunk is, még ha meghökkentőek is az eltérések a váltók használatának nemzetközi tapasztalatai és a magyar gyakorlat között.

A magyar váltójogi szabályozás 1965-ös, de korszerű, eleget tesz a piacgazdaság követelményeinek (Baross–Fábri: A váltóról, Bp. 1990). Egy korszerű, 1965-ös törvény?

A váltóhasználat általában a kereskedelmi hitelhez kapcsolódik.




Langmár Ferenc, Papp Emília: A pódiumszereplés kockázata

Interjú a Magyar Nemzeti Bank elnökével


– Miért tartotta szükségesnek, hogy egy pártrendezvényen magyarázza a jegybank monetáris politikáját?

– Kockázattal jár, ha az ember fórumrendezvényeken szerepel. A jegybank elnöke, aki politikán kívül – de nem felette – áll, nemigen jár pártrendezvényre. Két okból tartottam fontosnak a szereplést.

Először is a KDNP a napokban gazdasági programmal állt elő, amely az adósságkezelés, valamint az infláció kontra munkanélküliség kérdésében ütközik az érvényes monetáris programmal.




Langmár Ferenc: Néhány cérnaszál, néhány kérdés, néhány pillanatnyi igazság

Hétről hétre


Mind a parlamentben, mind azon kívül éles kritikák érték a kormányt, amikor a társadalombiztosítás 1989. évi többletét a központi költségvetés következő évi hiányának fedezésére fordította. Ebből fizették ki 1990 első három hónapjában a családi pótlékot, s emellett a társadalombiztosításnak 13,1 milliárd forint értékben Lakás Alap fedezeti kötvényt kellett vásárolnia, a piaci kamatoknál alacsonyabb szinten.

Langmár Ferenc: Botos Katalin futása

Hétről hétre


Próbáljunk meg időbeli sorrendben haladni. 1990 elején egy parlament számára készített gyorsvizsgálat jelezte, hogy az Ingatlanbank fölöttébb problémás ingatlanspekulációkba keveredett. Többek között jellemző volt, hogy fedezet nélküli hitelből vásároltak, s hogy adott ingatlanok és velük együtt kft.-k újraértékelésével manipuláltak.

Langmár Ferenc: Az újságíró nézőpontja


Az Olvasó „…komplexebb ítéletalkotása” érdekében jelzem, hogy az egyik, állítólag „…tendenciózus informátorom” Czakó András, a Realbank vezérigazgatója volt, akivel másodmagammal másfél órás beszélgetést folytattam, akinek telefonbeszélgetésünk során is tettem föl kérdéseket. Rajta kívül a bank más dolgozóinak véleményét is kikértem. Vegyük röviden végig Czakó András korrekcióit.

1. A Realbróker vajon melyik cégtől vett föl hitelt ahhoz, hogy megvásárolhassa a Realbank részvényeit? Véletlenül nem a Realbanktól?


Langmár Ferenc: Legyőzik-e a menedzserek a tulajdonosokat?

Hétről hétre


Jó pár hónappal ezelőtt elterjedt az a hír, hogy a Realbank kritikus helyzetben van. A múlt heti közgyűlésen a mérlegfőösszegét tavaly megkétszerező (10,2 milliárd volt 1991-ben) bank 266 millió forintos adózott eredményről számolt be, és kiugróan magasnak számító, 20 százalékos osztalékot fizetett.

Az igazgatóság írásbeli és szóbeli beszámolója egyéb sikerekről is tudósított. A bank működési költségei alacsonyak, a tavaly év végi kétes kinnlevőség után majdnem 100 százalékban megképezték a szükséges céltartalékot, noha erre csak 1994 végéig lenne szükség.


Langmár Ferenc: Megvásárolhatók-e a gazdasági újságírók?

Hétről-hétre


Március közepén 10 milliárd forintértékben kibocsátották a sávos kamatozású kincstárjegyek új sorozatát a költségvetési deficit finanszírozására. A papírok nagyon gyorsan fogynak. A roham mögött nagy intézményi befektetők is állnak, akik az erősödő kamatcsökkenések mellett igen vonzónak találják e papírok kamatfeltételeit.

Az egyik legnagyobb pénzpiaci befektető, az Állami Biztosító (ÁB) vezetője elmondta (Magyar Hírlap, 1992. április 17.), ők 1 milliárd forint értékben szerettek volna vásárolni.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon