Skip to main content

Laki Mihály

Laki Mihály: A fővárosi vagyongazdálkodás rendszeréről


A Beszélő hasábjain megjelent cikkek is jól mutatják, nem akármilyen nehézségekkel kénytelen szembenézni a fővárosi önkormányzat. Ha lenne a városházi gondoknak és nehézségeknek valamiféle listája, akkor a vagyongazdálkodásban tapasztalható állapotok igen előkelő helyre kerülnének. A Demszky-program vonatkozó fejezetéből is kiderül: a korábbi tanácsrendszer nem hagyott hátra használható vagyonleltárt, a hiányos listákon szereplő ingatlanok és más vagyontárgyak piaci értékéről gyakran még becslések sem készültek.

Laki Mihály: Van még kártya a pakliban

Vannak kiutak?


A kép gyakran több információt hordoz, mint a szó. Célzott információt. Ez jutott eszembe, mikor a múlt heti Beszélőben Havas–Kőszeg–Solt elemzésének („Vannak kiutak”) olvasása közben a cikkbe szedett karikatúrára pillantottam. A képen két kártya, Tölgyessy Péter a király egyik fele, ugyanezen a kártyán vele átellenben, s ekként fejjel lefelé Pető Iván. Mellette egy másik lap, egy dáma, rajta Solt Ottilia szomorkodik.

A cikkben nincs szó személyekről, csak irányvonalakról.


Laki Mihály: Fehér könyv


Mint a Magyar Hírlap tudósításából (1991. július 15.) kiderül, Varga István, az MDF országos választmányának tagja, a történelmi igazságtétel ügyével foglalkozó albizottság elnöke elégedetlen a nürnbergi perrel.

Laki Mihály: Organization Man

Mit tanultam Bismarcktól? (Beszélő, 1991. február 7.)


Ritka eset a politikában, amikor nemhogy a kulisszák mögé, de a lélek és a szellem mélyére láthatunk. A személyesség ilyen kivételes élményével, a politikus tudós belső vívódásainak bemutatásával ajándékozott meg bennünket legutóbbi írásában a fideszes szakértőkkel vitatkozó Soós K. Attila.

Laki Mihály: Viktori


A budapesti polgárok kisebbségének többsége arra szavazott, hogy ne a kormánykoalíció pártjai, ne is a szocialisták adják a városatyák többségét és ezzel az önkormányzatot Budapesten.

Nos, a két győztes, nem szocialista, ám ellenzéki pártok egyike, a Fidesz, meggondolta magát. Látva az MDF példáját, nem fogadta el a felkínált alpolgármesteri címet, és a kormánypártokkal, a szocialistákkal együtt az SZDSZ ellenzéke lesz a városházán.

Ez a döntés a Fideszre szavazók egy részének bizonyára tetszett.




Laki Mihály: Tudjuk? Merjük?


A szabad demokraták eddig nem ígértek túl sok jót a választópolgároknak. A gazdasági szakértő csoport tagjai, együtt és külön-külön, elhúzódó gazdasági válsággal, benne jelentős munkanélküliséggel, inflációval számoltak. Nem zártuk ki, hogy az ország fizetésképtelenné válik, mint ahogy azt sem, hogy a vállalatok közötti szállítási és fizetési kapcsolatok szétzilálódása, vagy éppen a KGST, és benne a szovjet gazdaság összeomlása jelentősen visszaveti az ipar vagy a mezőgazdaság teljesítményét. A választópolgárok vegyesen reagáltak az ilyen, a borúlátó előrejelzésekre.

Laki Mihály: A magyar ipar jövőjéről


Az SZDSZ programjában igen kevés szó esik az iparról, még kevesebb az iparpolitikáról. Mindössze egy helyen említjük azt, hogy az alapanyag-gyártásba a kelleténél többet, a feldolgozóiparba pedig kevesebbet ruháztak be az elmúlt évtizedben. Már itt megjegyzem, szerintem még ez a mondat is feleslegesen szerepel a rendszerváltás programjában.

A tartózkodást ez esetben nem a hely vagy az energia hiánya magyarázza, sokkal inkább tudatos elhatározás eredménye.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon