Vigasságok
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a bolgár választási rendszer a magyarnak kistestvére, ki sejtette volna, hogy az az egészen apró formai különbség, ami a két szisztéma között mégis fennáll, mennyire más hangulatot tud teremteni. Bulgáriában ugyanis nem iksszel vagy kereszttel szavaznak a polgárok, hanem színes cédulákkal, melyekhez még a választásokat megelőzően hozzá lehet jutni.
Aki már járt a moszkvai Seremetyjevo repülőtéren, bizonyára ismeri azt a leginkább „pepsi feeling”-nek nevezhető érzést, mely a legnagyobb ország legnagyobb repülőterének legkülönlegesebb duty free shopja előtt elsétáló utast a hatalmába keríti. Nyugat a javából, súgja egy belső hang: pompa, csillogás, a hosszú folyosón elszórtan magukra hagyott személyi számítógépek (a fejlődés mérföldkövei, mintegy).
Az útleveles fiúval hosszasan fixírozzuk egymást. Nehezen hiszi, hogy abból a borzas huligánból az útlevélképen, magamfajta konszolidált, zakós úriember sikerülhet.
Rám persze hogyan is emlékezne, bár amikor néhanapján összefutunk az egyetem folyosóján, ismeretlenül is biccentünk egymásnak. De vajon emlékszik-e arra a nemzedékre, melyet a 80-as évek legelejének apatikus hangulatában Ön győzött meg arról, hogy a világ még mozog, hogy az ellenállásnak az is egy módja, ha a meglévő szűk kereteket megpróbáljuk kitágítani. Akkoriban minden találó sor, minden kimondott tabu korosztályunk százait bizonytalanította el a „létező világok legjobbikának” iskolás igazságaiban.
Beszélő: Még mielőtt elkezdenénk a beszélgetést, megkérem, mutatkozzon be a magyar olvasóknak. Ki az a Dimitar Ludzsev, aki szinte máról holnapra a bolgár politikai élet egyik főszereplőjévé vált?
Ludzsev: Szociológa és történelem szakot végeztem a szófiai egyetemen.
Nem tudom, nem feszélyezi-e mostanában a volt kelet-európai tudósítókat az a veszély, hogy az események fordulatosságából adódóan, dolguk végeztével az írógép mellől felállva rádöbbennek, hogy történészekké léptek elő. Talán épp a késedelem miatt olvassuk méltatlankodva a külföldi sajtó magyarországi beszámolóit, és csodálkozunk nemegyszer a rádió lapszemléit hallgatva az idegen újságírók tájékozatlanságán.
Még egy olyan látszólag békés terepnek, mint Bulgária is megvannak a maga buktatói. Az első nehézség fogalmi jellegű.
A baltikumi népek valóban a vérmérsékletüknek leginkább megfelelő úton indultak a függetlenség felé. A litvánok a csehekhez és a lengyelekhez hasonlóan látványos gyűléseken, hatásos retorikával ingatták meg a hatalmi építményt, majd a választásokon elsöprő győzelmet arató Sajudis leváltotta az addigi uralkodó elitet, és késedelem nélkül kikiáltotta az ország függetlenségét. A kevésbé szerencsés lettek, a megszállók hatásos ki- és betelepítési politikájának hála, „lett vérről” csak elvétve beszélhetnek, pedig a legutóbbi tüntetések tapasztalata alapján mérsékletről már szó sincs.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 3 hét
10 év 28 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 36 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét