Skip to main content

Krasztev Péter

Krasztev Péter: Félelem és eufória

Beszélgetés Knut Skujenieks lett költővel
Balti kérdés – szovjet megoldás


Március elsején a többi balti államhoz hasonlóan Lettországban is népszavazáshoz hasonló, úgynevezett megkérdezést tartottak az ország függetlenségének kérdéseben. Erről és a várható fejleményekről kérdeztük meg Knut Skujeniekst.

Beszélő: Milyen a hangulat Rigában az eredmények közzététele után?

Knut Skujenieks: Az eredmény a legoptimistább becsléseket is túlszárnyalja: a lakosságnak több mint nyolcvan százaléka ment el szavazni, s hetvennégy százalék adta le a voksát a független lett államra.




Krasztev Péter: És csend, amerre ment…


Tallinn: barikádok kint és bent

Január 15-én Tallinnban is megkezdődött az elnöki hatalom bevezetését megelőző provokációk sorozata. Az észtországi Interfront a szokásos szociális demagógiával, az áremelések ürügyén tiltakozó megmozdulásokat szervezett, melyeken az itt élő oroszok szervezete a törvényes parlament feloszlatását és a kormány azonnali lemondását követelte. Mivel ezt természetesen nem teljesítették, két orosz nemzetiségű parlamenti képviselő látványos éhségsztrájkba kezdett a parlament üléstermében.


Krasztev Péter: A kelet-európai krokodil


„Ilyen esetekben Madagaszkáron azt mondják: és megteremte az Úr a krokodilt, rátekinte, és látá, hogy ez így nem jó, de hát ami egyszer már megteremtetett, azon az Isten sem tud változtatni.”
(Jordan Radicskov)


„Janicsárok” a költségvetési vitán

Andrej Lukanov miniszterelnök egyszer egy óvatlan pillanatban kijelentette, hogy ha a költségvetési vita során nem kap meggyőző támogatást a parlamenttől, késedelem nélkül lemond.

Aligha létezik a világon ellenzék, mely ne kapna vérszemet egy ilyen elszólástól.






K. Esztári Andrea, Krasztev Péter: „Ha lenne egy újság…”


Ezekkel a mondatokkal indult 1989 júniusában a Nappali Ház című irodalmi és művészeti folyóirat.

Krasztev Péter: Így látta Trockij…


Trockij forradalmári elfogultsága ellenére az oroszországi események egyik legjobb megfigyelőjének bizonyult. Abból, ahogy a Téli Palota ostromát leírja, világosan kiderül, hogy a demokratikus orosz kormány tehetetlenségével szinte maga provokálta ki a bolsevisták hatalomátvételét.

Az események az ostrom napján játszódnak: „Egy tüzérségi szakaszvezető késlekedés nélkül jelentette a védelem parancsnokának: a junkerek a Konsztantinovszkij Katonai Iskola parancsnokának rendeletére lerakták fegyvereiket a bejáratnál, és elindultak hazafelé.


Krasztev Péter: Négyszemközt a „rémmel”


Ahmed Dogan az idén januárban alakult Szabadság- és Jogi Mozgalom vezetője, filozófus, fél évet töltött börtönben 1989-ben, mert felemelte a szavát a törökök (és egyben a saját) átkeresztelése ellen. A mozgalom meglepően jó eredményeket ért el a választásokon, és ez hatalmas indulatokat váltott ki a bolgár társadalomban. A vita azóta is elsősorban Dogan személye és az etnikai alapon szerveződő párt létjogosultsága körül folyik.

Beszélő: Az önök mozgalmát egyszerűen „törökpártnak” nevezik. Pártként vagy mozgalomként határozzák meg magukat?

A.




Krasztev Péter: Orvosság, de melyik áfium ellen?

Törökkérdés Bulgáriában


Bulgáriában a bolgárok és törökök mindig is békességben éltek egymás mellett: a nemzetiségkonfliktus fogalma teljesen ismeretlen volt, a vegyes lakosságú településeken becsülték egymást, sőt, kötelességüknek érezték, hogy bizonyítsák egymás iránti tiszteletüket.

Így aztán mintegy a derült égből jött a Zsivkov-kormány rendelete, amikor 1984 végén, 1985 elején váratlanul a töröklakta területekre vezényelte a hadsereg alakulatait, vagyis olyan helyre, ahol addig teljes volt a béke és a nyugalom.


Krasztev Péter: „…melyik út megyen itt Európába?”


A benzin- és áruhiány miatt csendesnek és üresnek tűnő szófiai utcákat járva rögtön a feszültség jeleit kerestem. Vajon Zselju Zselev, az ország kedves Zseljujának megválasztása csillapította le a nélkülöző testekben lakozó kedélyeket? Aligha.

K. Esztári Andrea, Krasztev Péter: Buksz a borotvaélen, avagy megbosszulja-e magát a minőség

Beszélgetés Klaniczay Gáborral és Szörényi Lászlóval, a Buksz szerkesztőivel


Beszélő: Hogyan juthat manapság eszébe valakinek, hogy egy biztosan veszteséges vállalkozásba, könyvszemle kiadásába kezdjen?

Klaniczay Gábor: Az ötlet 1989 elején született, de már négy-öt éve felmerült az igény egy olyan lapra, ahol tudományos viták folynak. A legfőbb akadályt akkor a cenzúra jelentette. Hosszú éveken át arra pazaroltuk az energiánkat, hogy létrehozzunk egy fedőszervezetet, mert akkoriban csak kiadói szervek adhattak ki lapot. Mire sikerült, addigra elhárultak az akadályok a lapalapítás elől.


Krasztev Péter: A cselszövő és a halál


„Kaptam két levelet Csicserintől. Felveti a kérdést, nem lenne-e ésszerű, ha a genovai konferencián tisztességes ellenszolgáltatás fejében (élelmiszersegélyek stb.) beleegyeznénk alkotmányunk egyes részeinek apróbb módosításába, nevezetesen abba, hogy a szovjetekben más pártok is részt vegyenek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon