Skip to main content

Kovácsy Tibor

Kovácsy Tibor: A dél-afrikai fordulat


1990. február 11-én, hetvenegy évesen, huszonhét év után kilépett börtöne kapuján Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) egyik történelmi vezetője. Ekkor már a dél-afrikai fehérek többsége is sejtette, hogy előbb vagy utóbb ez az ember lesz az ország vezetője. Pár nap múltán már mindenképpen – látva azt a higgadt, magabiztos, államférfiúi magatartást, amely Dél-Afrika leendő elnökét a világ legismertebb politikai foglyából a világ legismertebb politikusainak egyikévé tette.

Kovácsy Tibor: Közép-Amerika, a válsággóc


1987-ben egy közép-amerikai politikust, Oscar Arias Sánchezt tüntették ki a Béke Nobel-díjjal. Azon talán lehet vitatkozni, hogy érdemes volt-e a Costa Rica-i elnök erre a nagy megtiszteltetésre, hiszen a nevéhez fűződő közép-amerikai béketerv ekkor még messze nem vált valósággá, s magát a koncepciót sem lehet egyértelműen neki tulajdonítani, de az nem kétséges, hogy 1987 után a térség már nem az a hidegháborús válsággóc, aminek – valószínűleg némi túlzással – az amerikai külpolitika korábban hitte, és ez Arias Sáncheznek is köszönhető.

Kovácsy Tibor: A független Palesztina


Nemigen volt olyan napja az 1988-as évnek, amikor lekerült volna a hírek éléről a közel-keleti helyzet, ezen belül pedig a palesztin probléma. Az izraeli megszállás alatt álló területeken az előző év decembere óta tartó felkelés, az Intifáda eseményei a helyzet megoldhatatlanságának nyomasztó érzését keltették. Ehhez képest különösen nagyot robbant az a hír, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács (PNT) november 15-én kikiáltotta a független palesztin államot, elismerve egyszersmind Izrael létét és jogát a békére és a biztonságra.

Kovácsy Tibor: A Palme-gyilkosság


1986. február 28-án meggyilkolták Olof Palme svéd miniszterelnököt. Az 59 esztendős kormányfő és felesége moziban töltötte a péntek estét. A Mozart fivérek című új svéd filmet nézték meg hirtelen ötlettől vezérelve Stockholm belvárosában. Még csak helyet sem foglaltak előre, sorban álltak a pénztárnál, aztán beültek a nézőtérre. Gyalogszerrel indultak hazafelé, amikor a gyilkos közvetlen közelről több lövést adott le Palméra, majd a környező szűk mellékutcákon át elmenekült. A miniszterelnök szinte azonnal meghalt, felesége könnyebben megsebesült.

Kovácsy Tibor: Brazília – egy áttűnés fokozatai


Meglehetősen ritkák az emelkedett pillanatok Brazília belpolitikai küzdelmeiben, amelyekből túlságosan is gyakran kilóg a területi, ágazati és másféle érdekcsoportok önös törekvéseinek lólába. Ilyen ritka pillanat volt 1985. január 15., amikor a több mint húsz éven át tartó katonai uralom lezárásaként a parlament két házából, illetve a huszonhárom szövetségi állam többségi pártjának hat-hat képviselőjéből álló, összesen 686 tagú elektori testület megválasztotta a köztársaság új elnökét.

Az urnához lépő elektorok egy-egy mondattal kommentálták állásfoglalásukat.


Kovácsy Tibor: India válságos éve


1984. október 31-én kora délelőtt meggyilkolták India miniszterelnökét, Indira Gandhit. Amikor áthaladt a rezidenciáját a hivatalától elválasztó fal kapuján, az ott posztoló két őr tüzet nyitott rá. Indira Gandhi azonnal meghalt, gyilkosai ellenállás nélkül hagyták, hogy társaik elvezessék őket. Aztán az őrszobán mégiscsak megpróbáltak volna ellenállni, úgyhogy egyiküket, Beant Singhet ott helyben le is lőtték, a társa – Satwant Singh – pedig súlyosan megsebesült.

Kovácsy Tibor: Ninoy, a mártír


1983. augusztus 21-én Manila repülőtere fölé érkezett a tajvani légitársaság egy gépe. Az egyik utast, egy bizonyos Marcial Bonifaciót arról győzködték társaságának tagjai, hogy jobban teszi, ha mégiscsak golyóálló mellényt vesz a zakója alá. A leszállás előtti percekben a körülötte sürgölődő újságírók gyűrűjében még egyszer átfutott egy rövid szöveget, zsebre dugta, felállt. A géphez tolt lépcsőn feltrappolt egy szakasz katona, kinyílt az ajtó, emberünk elindult lefelé.

Kovácsy Tibor: A szép Felipe

 
1982 késő őszén, hét évvel Franco halála után a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) hatalmas választási győzelmet aratott. A jogosultak közel nyolcvanszázalékos részvétele mellett a leadott szavazatok tekintetében is kis híján abszolút többséget ért el, a Cortes Generales, vagyis a törvényhozás alsóházában a 350 mandátum közül 202 lett az övé, a szenátusban pedig még ennél is kényelmesebb többséghez jutott.

Kovácsy Tibor: Szadat halála


Egyiptom újabb kori történetének egyetlen hadisikere az 1973-as, Szíriával együtt végrehajtott Izrael elleni offenzíva volt. A jom kippuri háborúban a támadóknak néhány napi sikeres előrenyomulás után vissza kellett vonulniuk, majd fegyverszünet – vagyis a korábbi háborúkkal ellentétben nem izraeli győzelem – zárta le az összecsapásokat. A támadás évfordulóját, október 6-át azóta is katonai parádé köszönti Kairóban.

Kovácsy Tibor: Habarcs nélkül

Zimbabwe


A Cecil John Rhodes által alapított Brit Dél-Afrika Társaság a múlt század utolsó évtizedében foglalta el azt a területet, amelyet rögtön el is nevezett a birodalmi gyarmatpolitikusról. A majdan fővárossá fejlődő első erődített hely, Salisbury névadója ugyancsak élő politikus volt, a splendid isolation korszakának külügyminisztere, Disraeli után miniszterelnöke is, a dél-angliai Salisbury őrgrófja, keresztnevein Robert Arthur Talbot Gascoyne-Cecil. Rhodézia két ízben kiáltotta ki a függetlenségét.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon