Skip to main content

Kovácsy Tibor

Kovácsy Tibor, Rádai Gábor: Politikai közegben születő döntések

Tímár Jánossal beszélget Kovácsy Tibor és Rádai Gábor


Az ORTT legutóbbi döntése a 88,8 megahertzes frekvencia odaítéléséről talán azért is váltott ki annyi vitát, mert ezzel Budapesten gyakorlatilag „elfogytak” a frekvenciák. Ha jól tudom, a BBC által vezetett konzorciumnak „odaígért” 92,1 megahertzes az utolsó az ORTT által ismert és meghirdetés előtt álló frekvencia.

Ez így pontos: ez az ORTT által ismert utolsó budapesti frekvencia. És itt szeretnék egy félreértést eloszlatni.


Kovácsy Tibor: A kapitalizmus kínai útja


1997-ben több olyan esemény is történt Kínában, amit újságírói szellemtelenséggel mérföldkőnek szokás nevezni: Teng Hsziao-ping halála, Hongkong visszatérése a brit koronától Peking uralma alá, egy pártkongresszus, egy államfői látogatás az Egyesült Államokban. És ide sorolhatjuk azt az 1998-ra átnyúló tényt is, hogy elérte az országot a pénzügyi válság, amelyet nem kis gazdasági megrázkódtatások árán ugyan, de végül sikerült valutaleértékelés nélkül átvészelni.

Kovácsy Tibor: Kuba: helyben járás mindhalálig


Ki hitte volna tíz évvel ezelőtt, hogy Fidel Castro rendszere képes lesz fennmaradni – akárcsak egy-két évig is –, miután összeomlott a Szovjetunió és tábora! Most pedig immár egy egész évtizede, hogy a kubai rezsim, ha nehezen is, de önerőből túléli egykori támogatóit, életben tartóit, és semmi jele, hogy erőinek végére érne. A kilencvenes évek első felét az új gazdasági körülményekhez való alkalmazkodásra fordította az ország, az utóbbi esztendőket pedig annak a bemutatására, hogy nincs az a kényszer, amely rábírhatná a politikai átalakulásra.

Kovácsy Tibor: Jáva utolsó hercege


A Suharto-rezsim egészen a bukását megelőző utolsó hónapokig alapjában véve a stabilitás benyomását keltette – legalábbis úgy tűnt, nem fenyegeti belülről olyan veszély, amely az összeomlásához vezethet, bár a Délkelet-Ázsián végigsöprő pénzügyi válság megmutatta, hogy Indonézia is igencsak megérett a gazdasági reformokra.

Kovácsy Tibor: Dél-Korea: az elmaradt katarzis


1996. augusztus 26-án egy szöuli bíróság előtt két elszánt tekintetű, hatvanas férfi hallgatta felállva, kéz a kézben az bírói ítéletet, és vette tudomásul fegyelmezetten a kiszabott halál-, illetve 22 és fél évi börtönbüntetést. Az egyikük, Ro Te Vu négy, a másikuk, Cson Du Huan kilenc évvel korábban még Dél-Korea elnöke volt. Súlyos – és azonos – vádak alapján született az ítélet: zendülés, hazaárulás, korrupció, illegális pénzalapok felhalmozása.

Kovácsy Tibor: Burma: A remény és a csalatkozás éve


1995 júliusában úgy tűnhetett: ez lesz az az év, amikor a távol-keleti ország kibontakozik végre a pária-állapotból, és elindul, ha nem is valamiféle látványos demokratizálódás, de legalább egy ilyen irányba mutató lassú fejlődés útján. Öt év alatt kiderült: annyi történt csupán, hogy a tábornoki kar kipróbálta, megengedhet-e magának egy apró gesztust a – nem túl erős – nemzetközi nyomás enyhítése érdekében, és a próba sikerült.

Azóta pedig lényegében semmi sem változott.



Burmában 1962 óta katonai diktatúra van.





Kovácsy Tibor: A ruandai mészárlás


1994 áprilisában és májusában mintegy félmillió embert mészároltak le Ruandában. Ez óvatos becslés – vannak források, amelyek szerint az egymilliót is elérte a halottak száma, ha nem is ebben a két hónapban, az év végéig mindenképpen. Egyébként is mindmáig több a kérdés, mint a bizonyosság a történtekkel kapcsolatban. Nehéz világosan lehatárolni az áldozatok körét; végső soron megmagyarázhatatlan a népirtásban való tömeges részvétel és a végrehajtás különös kegyetlensége. A vélhető indítékok alig értelmezhető módon összetettek.

Kovácsy Tibor: Maastricht és a franciák


Negyed századdal az Európai Gazdasági Közösséget megteremtő 1957-es Római Szerződés után az – akkor még – tizenkettek 1992. február 7-én újabb egyezmény aláírásával vonták szorosabbra az európai integrációt. Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés tényleges hatálybalépéséig azonban még több mint másfél év telt el. Nem sokon – mintegy félmillió szavazaton – múlt, hogy az unió  megbukjon a franciák ellenállásán – akárcsak 1954-ben a közös európai védelmi rendszer.

Akkor parlamenti szavazás döntötte el az egyébként éppen Párizs által kezdeményezett javaslat sorsát.


Kovácsy Tibor: Angola magánya


1993-ban már mindenütt a végét járta a történelem vége. A végét járta az új, egypólusú és a nemzetközi politikai bajokra gyógyírt kínáló világrendet hírnöklő könnyed közbeszéd rövid életű divatja. Pedig voltak bizakodásra okot adó események ebben az évben is: éppen felívelő fázisában volt az izraeli–palesztin békefolyamat, Dél-Afrikában jó úton haladtak az új politikai berendezkedést előkészítő tárgyalások, a polgárháború után dolguk végezetten távozhattak Kambodzsából az ENSZ békefenntartói.

Kovácsy Tibor: Az algériai tragédia


Utólag már könnyű tisztán látni, 1991-ben, a nagy várakozások utolsó évében azonban még nem lehetett tudni, mennyire reménytelen (lesz) a helyzet Algériában. Ebben a világtörténelmi jelentőségű eseményekben gazdag évben Algéria nem igazán állhatott a világ érdeklődésének célkeresztjében. Pedig az év első felében lezajlott tüntetés- és sztrájksorozat, a kormányváltás, a több hónapon át tartó szükségállapot és halasztás után Algéria az év végére mégiscsak elérkezett az arab világ történetében legszabadabbnak, legdemokratikusabbnak ígérkező parlamenti választások küszöbére.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon