Skip to main content

Kálmán C. György

Kálmán C. György: Kis regény, kis csalódás

Könyvek négyszemközt


Igazán szégyellem, hogy ez idáig nem ismertem az 1945-ös születésű lengyel szerző, Eustachy Rylski nevét, akinek – a fülszöveg tanulsága szerint – immár öt kisregénye jelent meg. Az ezredes csaknem tíz éve látott napvilágot Varsóban, s most az igazán figyelemre méltó könyvekkel előálló pécsi Jelenkor Kiadó adta ki.

Rylski kisregénye első olvasásra jóval kedvezőbb benyomást tett rám, mint másodikra – mondhatnám, többet láttam bele, több csavart, szellemi izgalmat, szerkesztésbeli furfangot véltem benne felfedezni.


Kálmán C. György: Hašek után nyúlni a kriglihez


Van a Rambo után Rambo II., Rambo III. és még ki tudja mennyi; Keresztapa is született egypár. A Robinson nyomán sorra születtek a robinzonádok: nemcsak a filmek kommerciális világában, hanem az úgynevezett magas irodalomban is szokás, hogy egy-egy népszerű figurát átörökítenek újabb és újabb művekbe. Magam hirtelenjében nem tudnék példát arra, hogy a későbbi feldolgozás művészileg sikeresebb lenne, mint a forrás, de ne legyenek előítéleteink, gondoljunk csak a kapanyélre.

Kálmán C. György: A borstörő, az elemző, a humoros, az ábrándos

Könyvek négyszemközt


Kérdezi Ön, asszonyom, hogy van-e magyar publicisztika ma, és kéri, jellemezném néhány szóval.

Kálmán C. György: Szervátiusz és Cage


Voltak különös nyáréjszakák (na ne túlozzunk, esték) a Magyar Televízióban. Nem pont arra gondolok, amikor Pálfy G. a bajusza alatt somolyogva bejelentette, hogy háború lesz, bár az se volt rossz.

Kálmán C. György: Hanyadvonal

Könyvek négyszemközt


Azt nyilatkozta a jó múltkorjában egy magyar író – nem idézem pontosan, de remélhetőleg a lényegét –, hogy a magyar irodalom egyik rákfenéje a másodvonal hiánya. Hogy, úgymond, vannak a nagyok, már-már zsenik, aki viszont nem nagy, az senki. Nincs jó középmezőny, nincsenek kisebb, de nem rossz írók; csak élmezőny és resztli van.

Mondhatnánk, hogy ez nem így van, hozhatnánk tucatjával a példákat, sorolhatnánk a szociológiai, történeti, esztétikai érveket, ám inkább ízlelgessük csak a következő mondatokat: „X. regénye másodvonalbeli.” Vagy: „Y.


Kálmán C. György: Titkos telefon


Mondjuk, baromi szegény vagyok, állásom rég nincs, nem lakom sehol, alig eszem, azt is kukából, a mi környékünkön gyenge a felhozatal, pénzt gyakorlatilag nem is látok, megveszem azt a kis bácskait, nagyon kellene már valami segély, egyszerűen kajára, kellene télre meleg ruha, meg persze ruha nyárra is, ha valami gyerekruha is lenne, akkor rászánnám magam, hogy a nejemet is megkeressem, mégse menjek üres kézzel, beszélgetni nem szoktam, nincs kivel, meg minek;

mondjuk, baromi gazdag vagyok, a múlt héten bejött az ötös a lottón, nagynénim most hunyt el New Yorkban, Isten nyugoszta


Kálmán C. György: Egy tekercs

Könyvek négyszemközt


Van egy jó hírem, meg egy rossz.

Váratlan meglepetéssel állt elő a Balassi Kiadó, megismételhetetlen, egyszeri és egyedi könyvalkotással, igen szépen megvalósított tekercskönyvvel, amelynek szövegét Esterházy Péter írta, rajzait Banga Ferenc készítette. A kicsi tekercshez van aranyozott átkötőzsinór, papírtok, teljes szövegét a mellékelt papíron is megtaláljuk, mint angol és francia fordítását is.


Kálmán C. György: Hol is vagyunk?

Könyvek négyszemközt


A tanulmánykötet furcsa műfaj, biztosan megosztja lehetséges olvasóit. Vannak, akik örömmel fedezik fel egy-egy régi kedvencüket, amelyet még folyóiratban olvastak és azóta sem találnak, másokat bosszant a szedett-vedettség, az egymáshoz nem mindig illő írások vegyes salátája: hát nem futotta egy igazi, tisztességes könyvre?

Nem csodálkoznék, ha Bojtár Endre kötetével is hasonló lenne a helyzet.


Kálmán C. György: Jó kilátások

Könyvek négyszemközt


A perspektíva: sejtjük, hogy mi az, ha látjuk, felismerjük, magunk is tanultunk, keserves rajzórákon, perspektivikusan kockát, utcarészletet, vázát szerkeszteni – na de hogy ez komoly témája lehessen egy, az ifjúság ismeretterjesztését szolgáló könyvnek, az azért túlzásnak látszik. Épp ezzel kezdeni egy népszerűnek szánt ismeretterjesztő sorozatot? A hagyományos sorozatszerkesztésnek nagyon is megfelelnek a következő kötetek (a már megjelent Gauguin és az előkészületben lévő Monet és Van Gogh).

Kálmán C. György: Aki a beszéd-nélküliért beszél

Könyvek négyszemközt


Vannak művek, amelyek kiprovokálják az elemzést – valamely feltűnő szerkezeti jegyük, megformálási sajátosságuk révén –; és vannak, amelyeknek olvasásába belefeledkezünk, átengedjük magunkat a befogadás élvezetének, és nem kínálják magukat az elemzésre. Persze, éppen ez utóbbiak jelentik az igazi kihívást: megmutatni, hogy miért nem olyan magától értetődőek, hogy hogyan működnek, hogyan van csodálatos (és látszólagos) átlátszóságuk megalkotva.

Az ilyen művek közé tartozik Tar Sándor novellisztikája is.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon