Skip to main content

K. F. [Kőszeg Ferenc]

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Boross úr az övéi között


„Nem” – mindenre

Az ország felfogásrendje kétpólusúvá vált, és meglehetősen távol áll egymástól a kettő. Általában minden politikai színtéren tapasztalható ez. Az egyik felfogás, amit úgy érzem, a kormány képvisel, rendkívül fontosnak tartja, hogy az országban rend legyen, hogy az ország ebben az átalakulási időszakban megfelelő erőket tudjon koncentrálni arra a célra, hogy a közbiztonság és a közrend – nem azonos a kettő –, de mindkettő követelménye érvényesüljön.


K. F. [Kőszeg Ferenc]: Rendeleti úton…


A deregulációs törvény értelmében „a rendőrséget a belügyminiszter – a jogszabályok és az államirányítás egyéb eszközei útján – irányítja”.

Minthogy a rendőrséggel kapcsolatos törvények elfogadásához kétharmados többségre van szükség, a kormányzati munkamegosztás módosításáról szóló törvény (1990. évi LXVIII. tv., 1990. szept. 15.) nem is foglalkozik a rendőrség irányításával.


K. F. [Kőszeg Ferenc]: Lovas és a lex Lezsák


Mi az államtitok?

A hatályos, 1987-ben kelt 5. számú törvényerejű rendelet szerint minden államtitok, amit országos hatáskörű szerv vezetője államtitoknak minősített. Valamikor államtitok volt például egy sor bírói ítélet: még az elítélt sem kaphatta kézhez, hogy miért ítélték el. De még a pártállam utolsó évében is: ha az állampolgár panasszal fordult a katonai ügyészséghez, mert 1988. június 16-án jogellenesen vették őrizetbe, a panaszt elutasító határozatot elolvashatta ugyan, de nem vehette magához – államtitok volt.


K. F. [Kőszeg Ferenc]: Van egy Petákunk!

Tv2


Peták István, a televízió pártbizottságának egykori tagja, Antall József tévés alelnökjelöltje nem késlekedett. Alighogy főnöke, Hankiss Elemér elhagyta az országot, a megbízott nyomban hozzálátott, hogy újjáalakítsa az elmúlt másfél évben kialakult belső szervezeti rendet. Újjá? Inkább újra a régivé.

Mindenekelőtt két szakszerkesztőséget hozott létre. Tudvalévő, a tévénél a rendszerváltozás egyebek között azt jelentette, hogy megszűntek a régi szerkesztőségek, amelyek függőségi láncba fogták a műsorkészítőket, és évekre konzerválták a sikertelen műsorokat is.


K. F. [Kőszeg Ferenc]: Magánközlés


Az elmúlt napokban többen megkérdezték, miért nem fogadtam el a jelölést az ügyvivői testületbe. Mindenkinek elmondtam: két héttel a küldöttgyűlés előtt a Beszélő szerkesztősége úgy határozott: kis stábunkból nem lehet két személy ügyvivő, mert akkor „ki marad a boltban?” Így esett a választás Solt Ottiliára. A lap meg akarja őrizni kritikus távolságtartását az SZDSZ új vezetésével szemben is.

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Érvénytelen


A Komárom-Esztergom megyei időközi választás eredménytelenségét még lehetett magyarázni azzal, hogy nem volt választási propaganda, a sajtó alig foglalkozott a jelöltekkel, és mintha a pártok is félvállról vették volna az időközi választást. A VII. kerületi eredmény meglepetése – az MSZP jelöltje, a pártállami parlament egykori tagja szerezte meg Demszky Gábor helyét – elfeledtette, milyen alacsony volt a részvételi arány mindkét fordulóban.

Most azonban nincs mentség. Hiszen mindent beleadott valamennyi párt.


K. F. [Kőszeg Ferenc]: A nyergesmester unokái között


A kelet-közép-európai helyzetet a termelés, az életszínvonal, az életkörülmények zuhanásszerű romlása jellemzi. Az egykori NDK területén a termelő struktúrák 80 százaléka eltűnt, értékét vesztette. A Világbank elemzése szerint Cseh–Szlovákia, Lengyelország és Magyarország legfeljebb 1996-ra állíthatja helyre az 1989-es életszínvonalat, Bulgáriában, Romániában és Jugoszláviában erre csak a következő évezredben van remény. No a munkanélküliség.

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Április 4-ről…


Most, hogy már nem kötelező, most, hogy már szinte tilos, talán illendő halkan kimondani: 1945-ben az ország lakosságának többsége mégiscsak örült. Örült annak, hogy vége, vége a bombázásoknak, a német vezényszavaknak, vége a nyilasuralomnak, a háborúnak. És remélt is valamit: újrakezdést, új társadalmat, talán nyugalmat, talán az eltűntek, az elhurcoltak, a hadifoglyok hazatérését.

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Benzinárrobbanás közgazdászszemmel

Beszélgetés Tardos Mártonnal


– A benzinár drasztikus felemelésével a kormány kis híján katasztrófába taszította az országot. Gazdaságilag mennyire volt indokolt az áremelés?

– Nem világos a számomra, hogy a kormánynak milyen elképzelései voltak. A számokból következtethetően három dolgot akartak egyszerre elérni: csökkenteni akarták a társadalom összjövedelmét, növelni akarták a költségvetés bevételét, amely az olajforgalomból még a kuvaiti események után is nyereséghez jut, és csökkenteni akarták a benzinfelhasználást.


K. F. [Kőszeg Ferenc]: Mire megjelenünk


Lapunk utolsó oldalát éjfél után tördeljük – a szövegeken érzik hangulatunk változása, a vergődés szorongás és remény között.

Péntek délben a belügyminiszter a Rendőrezred bevetésével fenyegetőzött. Percekkel később a budapesti rendőrfőkapitány kijelentette: a rendőrség nem alkalmaz erőszakot. Péntek délután a kormány kinyilvánította, hajthatatlan marad. Este a köztársasági elnök engedményekre szólította fel a kormányt. Éjszaka a fuvarozók képviselői a torlaszok megszüntetésére szólították fel társaikat – hiába.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon