Skip to main content

Imrich Fuhl

Imrich Fuhl: Egység nincs, de a legitimitás is kétséges

A Magyarországi Szlovákok Szövetségének kongresszusa


A kongresszus résztvevői elítélőleg fogalmazták meg: még mindig nincs parlamenti képviseletük a magyarországi nemzetiségeknek, illetve késik a nemzetiségi törvény megalkotása. Továbbá nem ismeretes, hogyan akarja a magyar oktatási kormányzat megoldani a szlovákok kétnyelvű és nyelvoktató iskoláival kapcsolatos problémákat. Tisztázásra váró feladat az anyanemzettel való további együttműködés formája is, mivel év végén lejár a két ország közötti ötéves kulturális egyezmény.

Imrich Fuhl: A magyarországi nemzeti kisebbségek parlamenti képviselete

Akikről megfeledkeztek
Hon a hazában


Kevesen tudják, hogy Magyarországon legalább egymillió nem magyar nemzetiségű állampolgár él. Ha pedig tudják, gondolják: „ha valahol a világon jó soruk van a nemzeti kisebbségeknek, hát a Magyar Köztársaságban mindenképp.” Ez tévhit. Magyarországon ma a nemzeti (és etnikai) kisebbségek helyzete válságosabb, mint valaha. Fennmaradásukhoz, továbbélésükhöz nincsenek biztosítva a legalapvetőbb feltételek, így egész nemzetiségi létük végveszélybe került. Az egész országban egyetlen nemzetiségi tannyelvű iskola sincs, s igazán kétnyelvű is csak mutatóban.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon