Skip to main content

Heiszler Vilmos

Heiszler Vilmos: 1977


Egy rendhagyó ünnepség

Április elején ünnepségre készülődtek az Új Magyar Központi Levéltár vezetői és dolgozói az intézmény kutatótermében. Az előkészületek még nem utaltak formabontásra: a székek katonás rendben álltak az obligát vörös drapériával fedett asztallal szemben, ahogy az a felszabadulás – ezúttal huszonkettedik – évfordulójához illett. Külső szemlélő az ünnepi műsor előadóinak személyében sem talált volna semmi kivetnivalót, hiszen a levéltár szakszervezeti titkára és egyik ifjú tudományos munkatársa vállalta az ünnepi előadó nem túl népszerű szerepét.


Heiszler Vilmos: A jégkorong-forradalom


1969. március végén nagy izgalommal vártuk a szinte hihetetlen kalandot: áprilisban, a tavaszi szünetben a Ménesi úti Eötvös Kollégium diákjai és tanárai – leadva az utazási keretből az illendő sápot a bölcsészkari párt- és KISZ-vezetésnek – egy csereutazás keretében Bolognába látogathattak. Talán az izgalom, talán a rendhagyóan hűvös időjárás miatt, az indulás előtti héten meghűltem, belázasodtam, s az utazás biztosítása miatt úgy döntöttem, hogy némi anyai ápolás céljából néhány napot szüleimnél töltök Gyöngyösön.

Heiszler Vilmos: A hamburgi bizonyítványmagyarázók

CDU-kongresszus


Mint azt a hazai jobboldal prominenseitől nemrégiben megtudhattuk, komoly teher, nagy felelősség nehezedik a magyar választópolgárok vállára: májusi voksaikkal ugyanis nemcsak a honi politika további irányát szabhatják meg, hanem az őszi Bundestag-választás kimenetelét is befolyásolhatják. Erős a gyanúm, hogy újfent a kisnemzeti fontoskodás szózata szállt fel hazai nagyjaink ajkairól: a német kereszténydemokraták hamburgi kongresszusán nem foglalkoztak a Kárpát-medencéből érkező választási hírek várható hatásainak elemzésével.

Heiszler Vilmos: Engedtünk a hatvannyolcból


’93 augusztusa – eltekintve az egyre szentebbé váló István-napi megemlékezésektől – újabb évfordulóval késztet visszatekintésre, számvetésre: 25 éve annak, hogy Prága irányában feldübörögtek a Varsói Szerződés testvéri tankjai. Mit is jelenthet ma, ’93 augusztusában ez az évforduló, amikor Európa-szerte megmosolyogják ’68 tavaszának és nyarának demokratikus szocializmusért lelkesedő aktivistáit?

Heiszler Vilmos: Egy nagy párt, amely az emberi jogokkal bíbelődik


Mióta hallottuk, hogy az emberjogi beállítottság nem tesz jót egy politikai párt gazdasági-politikai teljesítőképességének, aggódva vizslathattuk magunkat: meddig terjed doktriner – valóságidegen – kisebbségeket babusgató polgári radikalizmusunk, s hol kezdődik egészséges, pragmatikus középpártiságunk.

Heiszler Vilmos: Egy 160 cm-en aluli,

de azért keresztény és nemzeti diktátor Ausztriából: Engelbert Dollfuss
Puccstörténelem


Dollfuss kísérletét a katolikus színezetű, hivatásrendekre támaszkodó parancsuralmi rendszer megteremtésére általában a „konkurens fasizmusok” rendjébe szokták sorolni a fasizmusszakértők, azon próbálkozások közé, melyek során a régi, konzervatív politikai elit a fasizmus módszereinek átvételével próbálja megakadályozni a teljes őrségváltást, pozíciói elvesztését.

Heiszler Vilmos: A nemzet atyja, avagy egy diktátor, aki csak hadügyminiszter maradt: Józef Pilsudski

Puccstörténelem


A két világháború közötti Lengyelország történelmének meghatározó alakja volt Józef Pilsudski marsall, a lengyel szocialista mozgalom veteránja, az I.

Heiszler Vilmos: Egy szentimentális kalandor: Boulanger tábornok

Puccstörténelem


Az 1880-as évek francia belpolitikáját a válságok sorozata jellemezte: gazdasági nehézségek, külpolitikai problémák, az elfojtott revansvágy kínzó görcsei meg-megújuló krízisekbe döntötték a harmadik köztársaságot. Az 1870-ben kikiáltott s 1877-ben megszilárdított államforma hívei korántsem lehettek biztosak afelől, hogy e harmadik köztársasági próbálkozás jóval hosszabb lesz a megelőzőeknél.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon