Skip to main content

Fejtő Ferenc

Fejtő Ferenc: Van-e még értelme a nemzetnek?


A berlini fal leomlása óta Európa jövője a nemzetek és nemzetiségek sorsától függ Nyugaton és Keleten egyaránt. Egyfelől 1950 után Nyugat-Európa nemzetállamaiban – az amerikai nukleáris ernyő biztonságában és a Jalta utáni, Churchill által vasfüggönynek nevezett Maginot-vonal védelmében – erőteljes integrációs folyamat indult meg, ami most, miután életbe lépett a maastrichti szerződés, s az Európai Unió tagjainak száma immár 12-ről 16-ra emelkedett, döntő szakaszához érkezett.

Fejtő Ferenc: Raymond Aron jelenléte


Raymond Aron, tíz évvel halála után, még a korábbi időszakoknál is hangsúlyosabban van jelen a francia szellemi életben. Akár az Értelmiség ópiuma szerzőjének posztumusz diadaláról is beszélhetnénk, ha gondolatokban és küzdelmekben gazdag életének utolsó éveiben nem értek volna már be sikerének gyümölcsei. Azóta, hogy 1983-ban meghalt, nem kevesebb, mint nyolc, korábban kiadatlan művét publikálták lánya, Dominique Schnapper – egyébként kiváló szociológus – köré, a Raymond Aron Baráti Társaságba tömörült egykori tanítványai.

Fejtő Ferenc: Vázsonyi Vilmos, a polgár

Könyv


Vázsonyi Vilmos életét és szerepét a magyar közéletben két okból tartom jelképesnek és példásnak. Először azért, mert személyével, politikai kultúrájával bizonyságot tett a zsidó–magyar asszimiláció lehetőségéről és termékenységéről. Egy évvel az emancipáció után született – édesapámnál, aki bálványozta, három évvel volt idősebb –, és gyermekéveit, iskolaéveit egy olyan Magyarországon töltötte, ahol – a Tiszaeszlár körül fellobbant gyűlölethullám elapadtával – lehetett magyarnak lenni, anélkül hogy ősapáit megtagadta volna.

Fejtő Ferenc:

Merre, Balázs testvér, de merre, de merre? (Ady Endre)


Ady Endrének nem a legjobb versei közé tartozik a „Két kuruc beszélget”, amely a fentebbi sorral kezdődik. Ha kamaszkoromban szerettem is Ady bús kuruckodásait, azóta nagyon eltávolodtam tőlük. Más a mi világunk, másképp szólunk, mások a bűnök, mások a feloldások. Kurucok, labancok eltűntek az éji homályban. De a kérdés, hogy „merre?”, nyitva marad, és arra próbálok felelni. Hát merre? Bizony zavarba ejtő kérdés.

Fejtő Ferenc: Hídfő és védőbástya

Leonyid Pljus ukrán emigráns tudóssal beszélget Fejtő Ferenc
Ukrajna


1990-ben mutatták be a Kis-Oroszországtól Ukrajnáig című filmet, melyet a marseilles-i Video 13 stábja forgatott egy moszkvai rendező, Paszternak irányítása alatt az FR3 tévécsatorna megbízásából. A vetítésen megjelent egyik kritikus megjegyezte, hogy a film nem mutatta be az ukrajnai pogromokat.


Nem mutathatta be, mivel nem is voltak. Persze, hajdan, még a cárizmus alatt, majd a zűrzavaros polgárháborús időszakban előfordultak pogromok.

Fejtő Ferenc: Huszonöt éve történt

A szovjetek bevonultak Prágába


Az 1968. augusztus 21-i esemény, a szovjet hadsereg bevonulása Csehszlovákiába, a Varsói Szerződés tagállamába, egy szövetséges államba – az 1956-os magyar felkelés eltiprásához hasonlóan – a háború utáni Európa egyik legelképesztőbb tette volt.

Fejtő Ferenc: Sajtószabadság – gyámság alatt


Abban a három közép-európai országban, amelyek a demokratizálódás és a piacgazdaság megteremtése felé igyekeznek, a sajtószabadság intézményesülése még várat magára. Ez nem is meglepő. Mióta a világ világ, még a legdemokratikusabban megválasztott kormányok is – mint a Montesquieu által despotának, s egészen napjainkig totalitáriusnak, tekintélyelvűnek minősített kormányzatok – hajlandóságot mutattak arra, hogy ezt a szabadságjogot közvetlen cenzúrával korlátozzák.

Fejtő Ferenc: Kevesebb fogcsikorgatást

Hol lesz, hol nem lesz…


1. Véleményem szerint a Szovjetunióban a dekommunizáció és dekolonizáció párhuzamos és egybefonódó, forradalmi folyamatának csak kezdetén tartunk – a rövid távú kifejlést szinte lehetetlen előre látni. Én inkább a pesszimizmus felé hajlok, főleg ami a gazdasági rendszerváltás perspektíváit illeti, az augusztusi kudarcot valló puccs aligha volt az utolsó kísérlet a visszarendezésre.

Fejtő Ferenc: „Tervükről lebeszéltem volna őket”

Fejtő Ferenc levele Jeszenszky Gézához


Dr. Jeszenszky Géza Úrnak,
a Magyar Köztársaság külügyminiszterének
BUDAPEST II., Bem rakpart

Igen tisztelt Külügyminiszter Úr,

Tegnap, augusztus 26-án este kaptam kézhez Méray Tibor, Kende Péter és társainak Önnel folytatott levelezését, amelynek, tudtomon kívül, tárgya voltam. Tudtomon kívül, ismétlem, mert ha Kendéék az ötletükről szólnak nekem, ami illett volna, tervükről a leghatározottabban lebeszéltem volna őket.






Fejtő Ferenc: „A Szovjetunióban megkezdődött a polgárháború”

Beszélgetés Andrej Szinyavszkijjal


Fejtő Ferenc: Kedves Andrej Szinyavszkij, első találkozásunk óta – ennek már majdnem 15 éve – sok minden történt. Manapság meg különösen sok minden változik Oroszországban.

Andrej Szinyavszkij: Bizony, nap mint nap.

F. F.: Gondolta volna régebben, hogy ez megtörténhet?

A. Sz.: Nem, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer létezni fog a glasznoszty. Ezt senki se láthatta előre. Én azt hittem, hogy majd folytatódik Brezsnyev és utódainak politikája.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon