Skip to main content

Daniel Kumermann

Daniel Kumermann: A jövő megöli a múltat

Charta ’77 a Charta ’77 ellen


El tudják képzelni, hogy generációk nőttek fel ebben az országban anélkül, hogy egy kísértetet, egy vámpírt, egy drakulát, egy zombie-t láttak volna? De ennek már vége. Sőt, megjelent az igazi horror: most a 154-ek bandája (mit nekünk a kínai négy) szórakoztat bennünket felnőtt rémmesével. Az új Charta ’77-ről van szó, amely feltámadt halottaiból, és rendelkezésünkre áll. Több mint négyszer annyian vannak, mint a hajdani igazak: pontosan 154-en.

Daniel Kumermann: Forró napok előtt


Még szünidejét tölti a cseh–szlovák szövetségi parlament, de a levegőben már erezni az eljövendő viharok szelét. A képviselők emlékezetében még élénken él a rózsaszínű tank képe és a szovjet puccs okozta sokk, de már kardjaikat élesítve készülnek az új parlamenti ülésszakra, amely biztosan minden lesz, csak csendes nem, és, attól tartok, megfontolt sem.

Kicsit még a tankról. A kommunista uralom egyik legnagyobb emlékműve egy óriási kőtalapzaton áll, Prága ötödik kerületében Smichovban.


Daniel Kumermann: Klausztrofóbia – prágai megfogalmazásban


A kongresszus résztvevői közül majd mindenki megpróbálta az átalakulás mögötti mozgatóerőket átlátni, és megállapítani, merre is halad a szervezet. A „másként gondolkodás” hagyománya kezdetben szerencsésen egyesítette a lakosság túlnyomó részét, ám amikor a várt boldogság és gazdagság nem valósult meg rögtön, a kezdeti érzelmek lassanként lehűltek. Ebből a helyzetből indultak ki a Václav Klaushoz hasonló, szigorúan gazdasági szemléletű politikusok és sajnos azok a népszónokok, akik gondolkodás nélkül készek félresöpörni mindent, ami a jóléti társadalomhoz vezető utat keresztezi.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon