Skip to main content

(Bóta Károly)

(Bóta Károly): Tisztelt Zádori Úr!

Zádori Zsolt: Hogyan kell nemet mondani? (Beszélő, 1994. június 2.)


Mélységesen egyetértve a Beszélő vezércikkében írt gondolataival, a következőket tenném hozzá.

1. Nem szükségszerű az SZDSZ népszerűségének a csökkenése, ha nemet mondunk. Éppenséggel – megfelelő politikával – nagy erkölcsi tőkét kasszírozhatnánk be (és joggal), ha hangsúlyozzuk, hogy többet érnek nekünk annál a természetes demokratikus játékszabályok, mintsem föladjuk azokat csak azért, hogy a húsosfazék közelébe jussunk. Lám, Horn úrnak első dolga volt egy félmondatban elpöttyenteni, hogy kéne ám a bársonyszék a fenekük alá. Hát nem kéne.


(Bóta Károly): A Saulus–Paulus-kérdéshez


Szuchovszky Zsolt nyílt levelét az SZDSZ pécsi szervezetének a volt MSZMP-tagokra vonatkozó diszkriminatív határozatáról a Beszélő április 28-i száma leközölte, de nem kommentálta. Véleményem szerint e kérdésben a szabad demokrata elvek szerint le kell tennünk a garast.

Tudjuk, hogy a volt MSZMP-tagok, akik váltani kívántak, az MDF felé keresték az utat. Ez abból következett, hogy kezdetben az MDF szimpatizáló arcot mutatott nekik. Az átigazolók között rendes emberek éppúgy voltak, mint (többségükben) új-régi karrieristák.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon