Skip to main content

Bauer Tamás

Bauer Tamás: A Klaus-ula


Előbb világgá röpítették a hírt, utána pedig a cáfolatot, miszerint Václav Klaus, a prágai közgazdasági szabadgondolkodás vezető képviselőjéből lett új csehszlovák pénzügyminiszter a KGST szófiai ülésszaka előtt felvetette, hogy oszlassák fel a szervezetet. A „cáfolat” szerint Klaus nem a szervezet feloszlatását javasolta, hanem csupán azt, hogy helyezzék hatályon kívül a KGST-forgalom transzferábilis rubelben történő elszámolására, a forgalomban érvényesülő árak képzésére és a KGST-országok egymás közti valutaárfolyamaira, továbbá a közös beruházásokra vonatkozó megállapodásokat.

Bauer Tamás: Vállalva, de mit?

Életünket és pénzünket!


Bizalmi szavazássá változtatta a kormány az 1990-es költségvetés és az ahhoz nélkülözhetetlen lakásfinanszírozási módosítások parlamenti elfogadtatását. A kormány az ámbár népszerűtlen, de a jövő érdekében nélkülözhetetlen lépések elfogadtatásához minden elképzelhető fegyvert bevetett: programja mellé igyekezett állítani az úgynevezett „nemzeti csúcstalálkozón” az ellenzéki pártokat és az érdekképviseleti szervezeteket, és még Kohl kancellárt is az Országgyűlés szószékére hívta, hogy tekintélyével adjon nyomatékot a „takarékossági program”-nak.

Bauer Tamás: Régi és új az Országgyűlésben


Az Országgyűlés szeptemberi ülésszakáról pénzügyi okok miatt nem tudósított az Országgyűlési Tudósítások. S ez aligha okozott különösebb zavart: szeptemberre az Országgyűlés ülésezése lényegében megszűnt esemény lenni. 1986–88-ban a parlamenti ülésszakok – a megelőző évtizedektől eltérően – fontos politikai üggyé váltak.

Bauer Tamás: Mitől más az SZDSZ?


Amikor az augusztus 26-i királydombi gyűlés alkalmával az SZDSZ-ről kérdezte Demszky Gábort a tv-híradó riportere, ő azt tartotta legfontosabbnak kiemelni, hogy az SZDSZ sem a választások előtt, sem utána nem hajlandó koalícióra az MSZMP-vel. Más eltérést a többi ellenzéki párttól nem jelölt meg. Ez az SZDSZ propagandájára általában is jellemző. Szeptemberben azután a háromoldalú tárgyalásokon bekövetkezett véleménykülönbségből is annyit értett meg a közönség, hogy az SZDSZ az, aki kevésbé hajlik kompromisszumra.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon