Skip to main content

Bauer Tamás

Bauer Tamás: Hogyan tovább?


Új politikai irányt?

Sok bírálónk mondta el az elmúlt másfél évben: az SZDSZ nem lehet egyszerre liberális párt és nagy párt. Vajon ezt bizonyítja-e a jelenlegi helyzet? Vajon ha az első parlamenti választáson elért eredményt megőrizni, sőt növelni akarjuk, változtatni kell-e azon a politikai irányon, amelyet – a demokratikus ellenzék örököseként – megalakulása óta követ az SZDSZ? Vajon módosítanunk kell-e a nemzeti kérdésben követett álláspontunkat, hogy szavazókat nyerjünk azok közül, akiknek ma nem vagyunk igazi hazafiak?


Bauer Tamás: Hogyan ítéljük meg a frakcióelhagyást?

Átülések


Jogilag nem támadható: az országgyűlési képviselők mandátuma nem kötött. A frakció a képviselők önkéntes szövetkezése, amelybe a parlamenti ciklus indulásakor lépnek be a képviselők, és joguk van onnan kilépni. A képviselőket jelölő és támogató pártok magától értetődőnek tekintik, hogy a megválasztott képviselő a párt frakciójához csatlakozik, ennek elmulasztását azonban nem szankcionálja a jog.

Más a helyzet politikailag. A képviselők túlnyomó többsége pártok jelöltjeként jutott mandátumhoz. E tekintetben négyféle képviselőt indokolt megkülönböztetni.


Bauer Tamás: „…a paktum nem működik”


A nyári szünet után az első országgyűlési esemény az volt, hogy Kulin Ferenc, a kulturális bizottság MDF-es elnöke bejelentette: kezdeményezi, hogy a kormánypárti többségű kulturális bizottság forduljon az Alkotmánybírósághoz, kérje tőle a köztársasági elnök mérlegelési-véleményezési jogának értelmezését. Kulint az a köztudott tény késztette e kezdeményezésre, hogy a köztársasági elnök nem írta alá a miniszterelnöki javaslatokat a rádió és a televízió alelnökének kinevezésére.

Bauer Tamás: Az MSZP és a szabad demokraták


Van a dolognak egy első, a pártpolitikai-parlamenti aritmetikából következő összefüggése. A mai magyar politikai térképen az SZDSZ – ha nem akar egyszer s mindenkorra ellenzékben maradni, mint az egykori magyar szociáldemokrácia – szövetségesekre szorul. Kevés az esély arra, hogy a jelenlegi kormánykoalíció valamely pártja az MDF-fel szemben az SZDSZ-szel lépjen szövetségre. A koalíciós pártokat összefűzi a közös eszmerendszer, és összekovácsolta a jelenlegi ellenzék ellen közösen megvívott politikai harc több mint egy éve.

Bauer Tamás: Szlovénia és Budapest


Az Antall-kormány megalakulása óta kormánypárti és ellenzéki oldalról ismételten megfogalmazódott a közös nemzeti külpolitika, a külpolitikai konszenzus igénye. Az elmúlt napok bebizonyították: erre nincs lehetőség. Azokkal a külpolitikai törekvésekkel, amelyek hol leplezve, hol leplezetlenül érvényesülnek a miniszterelnök és miniszterei politikájában, nem vállalhat konszenzust a liberális ellenzék.

Antallék külpolitikájában két markáns tendencia fonódik össze, s szerintem egyikkel sem volna helyes azonosulni.


Bauer Tamás: Cirkusz lett volna az egész?


Nehéz eldönteni, ki volt a felelőtlenebb. Először is persze a kormány, amikor gazdaságpolitikájának és ennek részeként éves költségvetésének a kialakításakor nem törekedett arra, hogy az adott körülmények közt a legkisebb terhet hárítsa a lakosságra. Mert egyáltalán nem törekedett erre, hiszen nagyvonalúan fordított milliárdokat növekvő hivatalokra, biztonsági szolgálatokra, s így kevesebbet áldozhatott ugyanannyi költségvetési bevételből az áremelések kompenzálására, mint egyébként tehette volna.

Bauer Tamás: Egy szabad demokrata Brémában

Fele-barátok


E sorok írójának abban a szerencsében volt része, hogy az SZDSZ képviseletében végigülhette az SPD kongresszusát, s alkalma volt végiggondolni: mit keres az SPD kongresszusán az SZDSZ képviselője? Mi köt bennünket az európai szociáldemokráciához, és mi az, ami elválaszt tőlük?

A szociáldemokrata párt tagságát ugyanúgy közös értékek, közös eszmék fűzik össze, mint az SZDSZ tagjait: a szociáldemokraták eszmevilága és mozgalma plebejus eszmevilág és plebejus mozgalom, ami laza, közvetlen atmoszférát teremt.


Bauer Tamás: Nyomtalanul

A kormány egy éve és a gazdaság


Az elmúlt hetekben a kormány és az MDF vezetői számos alkalommal méltatták a kormány egyéves teljesítményét a gazdaságban. A kormány szakadék szélére jutott országot vett át, és sikerült megakadályoznia az összeomlást, illetve elindítani az országot az átalakulás, a fellendülés irányába – mondják. A kérdés mármost az: milyen szerepe volt a jelzett folyamatokban az Antall-kormánynak?

Az elmúlt másfél évben sajátos kettősség jellemezte a magyar gazdaság teljesítményét. Az egyik oldalon kétségkívül a külkereskedelem kedvező alakulása, az adósságnövekedés megállítása áll.


Bauer Tamás, Kőszeg Ferenc: „Magyarországnak enyhítenie kell az adósságterheit…”

Beszélő-beszélgetés Bonnban


Beszélő: Mikor járt Ön Magyarországon, és mikor foglalkozott a magyar gazdasággal?

Portes: Először 1965 nyarán, másodjára ugyanez év decemberében jártam Magyarországon. Ekkor kitiltottak az országból azzal az indokkal, hogy tudományos munkámmal az ország számára nemkívánatos tevékenységet folytatok. Pedig én nem csináltam mást, mint különböző emberekkel beszélgettem a gazdasági reformokról. Akkoriban ezt nem nézték jó szemmel.


Bauer Tamás: „Csak a szükséges mértékben”


Két évvel ezelőtt, 1989 nyarán egy ízben azon rekedtek meg a háromoldalú tárgyalások, hogy az MSZMP maga kívánt dönteni arról: mit tart meg vagyonából, s miről hajlandó lemondani. Az állampárt oly módon érvelt, hogy 6 tulajdonképpen csak azt kívánja megtartani, amire a párt normális működéséhez szüksége van.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon