Skip to main content

Ara-Kovács Attila

Ara-Kovács Attila: Koppenhága: régi változások, új követelések

A helsinki folyamat újabb emberjogi állomása


Minthogy a kollektív jogok különleges jelentőségét a legtöbb ország igazából egyelőre nem mérte fel – némely országok el is utasítják –, a Német Szövetségi Köztársaság és Kanada áthidaló javaslatot nyújtott be, mely kizárólag a kisebbségi kérdést érinti, de annak jogbiztonságát az általános emberi jogok keretében kívánja rendezni. Ez a javaslat egyébként sokak elképzelésével találkozik máris, így esély van arra, hogy a majdani záródokumentum erre épüljön.

Ara-Kovács Attila: Bulgária: Marad az utódpárt?


Annál is több oka volt erre, mert – tekintettel a június 10-én sorra kerülő törvényhozói választásokra – a szófiai egyetem, illetve egy belga–bolgár vegyes vállalkozásként működő szakértői gárda, közös reprezentatív felmérést tett közzé a politikai életben részt vevő nagyobb pártok és szervezeték választási esélyeiről. E véleményelemzés alapján a Petar Mladenov vezette, és most Bolgár Szocialista Párt névre hallgató kommunista utódpárt a szavazatok relatív többségét fogja elnyerni, azaz 46,5%-ot.

Ara-Kovács Attila: A román kommunizmus második gyermekkora


Bukarestben, az Egyetem téren naponta felsereglő ezrek jelentős színfoltjai voltak a Romániában oly gyorsan elszaporodó, úgynevezett kommunistamentes szigeteknek és szigetcsoportoknak, komolyan azonban senki sem vette őket, így jelenlétük a román politikai életben meglehetősen megtévesztő volt. Mégis, ha az ember, jártában-keltében, szóba elegyedett a főváros egyszerű emberével, nyomban egyértelmű benyomást szerezhetett arról az átható indulatról, amely a Fronttal szemben lépten-nyomon megmutatkozott.

Hogy lehetséges akkor mégis, hogy a Front győzött?


Ara-Kovács Attila: Válaszd a kisebbik rosszat…

Románia


A régi rend letéteményese

Igaz, az erővonalak Romániában másutt húzódnak, mint Kelet-Európa bármely más államában. A decemberi fordulat puccsjellege – és a KGB-nek abban betöltött, immáron több mint valószínűen kulcsszerepe – csak mostanában kezdi rádöbbenteni a tényleges valóságra a leginkább érintett egyszerű románt, megzavarván ugyanakkor jócskán az országban a politikai tájékozódást.


Ara-Kovács Attila: Litvánia: illúziók végnapjai


A papírhiány miatt némi késéssel megjelent területi újságok egyike sem szalasztotta el leközölni azt a karikatúrát, mely húsvéti tojáskeretben szovjet ejtőernyősöket ábrázol „Moszkva húsvéti ajándéka a Baltikumnak” felírással.

Ara-Kovács Attila, Braun Róbert: Országomat egy tankért – tankomat egy országért?


Marian Dinu,
a Nemzeti Megmentés Frontjának szóvivője a minap – a sajtó képviselőit megnyugtatandó – arról beszélt, hogy a felkelő nép elégette Ceausescu portréit és műveit, így a múlt szelleme Romániába már soha vissza nem térhet. A győztes forradalom eufóriájában sok szempontból elgondolkodtató okoskodás ez. A fenti idézet azt is sugallja: előfordulhat, hogy mindössze a szimbólumok megsemmisítésével remélik szétzúzni a Ceausescu-rendszert.

Figyelmeztető lehet, hogy a jelenlegi vezetésbe az egykori kommunista párton kívüli személyek be sem kerültek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon