Skip to main content

Ambrus Judit

Ambrus Judit: Győztünk!


Németh Gábor: Zsidó vagy? Kalligram, 2004, 182 oldal, 1990 Ft

Néma zajkocka. Mint egy örökrejtélyű krimi lapjait izgultam végig Németh Gábor könyvét, csak sikerüljön a kulcsot kint felejtenie, s megválaszolatlanul hagynia, hogy ki a gyilkos. Mert gyilkosnak muszáj lennie, meg kellene fejteni, ki az a valaki, aki mérhetetlen mennyiségű szorongással fojtogat tengernyi bűnbe taszított embert, mi a bűnük, van-e egyáltalán, mindegyiké ugyanaz-e, s egyáltalán, kik ezek az emberek? Kik a bűnösök, ha bűnösök? S meddig lehet ezt a bűnbe mártogatást folytatni?


Ambrus Judit: Medvemustra

Medvék minden mennyiségben, azaz mit rejt a medvepiac? – 1. rész – Medvema –


Írjunk hát egy medve-dalt!
Minden medve tudja majd,
minden medve megtanulja,
két perc múlva fejből fújja:
medve-dal, medve-dal,
amit minden medve hall!
(Szabó T. Anna:





 Nemzetközi medve-induló)

Medve-alapkutatások

Ha szinkron medvevizsgálatot végzünk, meg kell állapítanunk, hogy jelen medveállapotban a medvesajt, illetve macisajt, a mackós-méz, az Édes Kicsi Mackóm megszólítás és az elnézést kérő „ezer bocs és egy anyamedve” népszerűségi mutatója stagnál.




Ambrus Judit: Tatjana levele a Törpe utca 6-ba,

Varró Dánielnek, a Maszat-hegyről, pontosabban a 2003-ban a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Túl a Maszat-hegyen című könyvéről


„Ha bennetek kíváncsiság van
Andris iránt még, gyerekek,
Írjatok neki levelet,
S kérdezzetek csak tőle bátran.
Ott él a Törpe utca 6-ba,
Ígérem, meg lesz tőle hatva.”

Én írok levelet Magának a Törpe utca 6-ba, bár szinte kizárt, hogy meg lesz tőle hatva, drága Andrisom. Mivel sok mindent megkedveltem Magában, kedves Andris, s mivel ha olykor kalandjai mégsem tűntek igazán kalandosnak, ezért nem Magát, hanem kiötlőjét illetnék a kíváncsi kérdések, így hadd szólítanám egyenest őt meg levelemmel, kérem, soraim adja a Költő Úrnak át.


Ambrus Judit: Lajos, Fülöpke és a Leszmedve

Az Állatkertről és kiadványáról
Írások a gyerekkultúráról


Hallott Ön Lajosról? Lajosról, a művészről. S Fülöpkéről? Fülöpkéről, a Világvágyóról. Egyáltalán, gondolt már a Dózsa-féle parasztfelkelésre egy vadaskert szempontjából? Maga szerint mit érzett a krokodil Budapest ostromakor? Ön szerint a víziló melyik fürdőben nyugtatja a napi robottól megfáradt tagjait? S Nelly, a reumás elefánt Miskolctapolcára, Bükkfürdőre vagy Hévízre kapott-e beutalót? Hány tonna banán fogy egy évben az Állatkertben? Hogyan lehet kicselezni egy szerelmeskedni nem kívánó flamingót?

Ambrus Judit: Budapest mesél



Apa! Lakja Budapestet óriás? – Nem tudom.

Van benne sárkány? – Nem tudom.

Úgy hívják…? – Nem tudom.

Unja a hajó a várost? – Nem tudom.

Megöregednek a mozdonyok? – Jaj, oda az ifjúságom!? Nem tudom.

Mennyi Budapest falrafirka-népessége? – Egy, a HÜJE-RÁDAI, a többit nem tudom…

Egy atlanti-óceáni hajótörött rábukkanhat a Margit-szigetre? – Ha szereti a perecet, bizonyára, de nem tudom.

Petőfi sose kapott intőt? – Nem tudom!

El lehet lopni az Operát?

















Ambrus Judit: Kútból nem lesz szalon

Mentőakció


„(»Sosem jutunk el Mekkába!« – ahogy a nővérek mondják Csehov darabjában, amelynek a címét elfelejtenem.)”

…csak onnét jutott eszembe, honnan máshonnan, nem is olyan régen, még más kormányok fújtak, bölcs barátok figyelmeztettek, hogy bezzeg, ha!, amivel azt akarták a maguk csendes módján kifejezni, hogy könnyű a máséban a szálkát is, míg a magunkéban a gerendát se, nem beszélve arról, hogy a korsó pedig addig jár…

…egyszóval tanúkkal igazolhatom, hogy minden áldott este, nyolc órakor, majd később fél nyolckor bizony ott ültem, szorongtam és reszkettem, vaj




Ambrus Judit: Képezzünk gyereket!

– rajzfilmekkel –


Gyereket képezni csak távolról tűnik egyszerű feladatnak, valójában hosszas töprengések során legelőször el kell jutnunk a döntéshez, milyen gyereket is szeretnénk végeredményként kapni. A hős ugyanis egészen más képzésmódot kíván meg, mint például a cselekvő-de-segítségre-szoruló, hogy korunk hősét, a rettenthetetlen karitatívot ne is említsük. Végtermékeink remekül felhasználhatók lesznek majd például műsorvezetőknek, magyartalanságtalanítóknak vagy aluljárói hittérítőknek.

Az alapszabályokat természetszerűleg figyelembe kell vennünk.


Ambrus Judit: Nevelnek


Este van, este van, egy megnyugtató napé, ez a kétantennafülű szörnyeteg, akarom mondani édes kis állatka már rég szundikál, az igazak álmát alussza, benyomnám, rettentő hangon duruzsolna, nem nyomom, szuszogjon csak, pihenje ki magát holnapra.

Bevallom, színes. Illetve színes volna, csak a fülecskéit kéne meghosszítani, nem bírom magam rászánni a változtatásra, hosszas megpróbáltatások az üzletben, nincs, hiánycikk, menjen tovább, s mindez miért, a biztonság teljes megszüntetéséért, világlátásom összekuszálásáért, az alapok szétzilálásáért.

Maradjon fekete.




Ambrus Judit: Kedves, ne félj, nem lesz semmi baj

– ma is mondtak időjárást –


EZER ÓH, JAJ, BAJ, EJNYE, NYŰG SIRÁNKOZIK PITYERGŐ SZÁNKON, dehogy, kedves, máris itt vagyok, ma sokat sütött a nap, majdnem tavasz volt, a hőmérséklet nem egy helyen az ország déli részén megközelítette a 20°C-ot, jó, tudom, RAGYOGHAT A NAP AZ ÉGEN, TE SÖTÉTEN, FEKETÉBEN LÁTSZ MINDENT, HA BÁNATOD VAN, MÍG HA KEDVES, LÁNGRA LOBBAN, persze, ÉK-en még volt felhő, az eső is esett, és ott kicsit hidegebb volt, NE FORDULJ VAK HEVEDBEN A VILÁG ÉS RENDJE ELLEN, látod, az itt Európa, itt állok én, mutatom, tetszik?, ÚGY TEKINTS AZ EMBEREKRE, HOGY A FÖLD SE JÓ, SE

Ambrus Judit: Linda, vár a Colgate!

– a tárcaírás nehézségeiről –


„Hello, én vagyok az m&m’s csokigolyó
ő meg a mogyoró”
„Minőség, megbízhatóság, design!”




Lindát a Colgate, engem a tárca, a tárca ami nincs, volt, meghalt, hulla, fel kell támasztani, hogyan, AZ Ő FOGACSKÁJA SZOMORÚ, FÉL, HOGY KILYUKAD, az én fejecském is szomorú, fél, hogy kupán csapják, belefeccöltek annyi időt, tanár urak, kértem?, kértem, adták, TUDOMÁNY A MOSOLY MÖGÖTT, kár volt, BAKER’S SECRETET AZ HASZNÁLJA, AKINEK VAN SÜTNIVALÓJA, de ha nincs, most meg elvárnák, készülne valami ALSA, ÉDES ÁLOM, de mi?, tárca?, mi az a tárca?, PICKWICK, MICSODA KÜLÖNBS

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon