Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2008. január, Évfolyam 13, Szám 1

Vers

Tatár Sándor: „Jobb elmaradnia”

Kistotál

Szerbhorváth György: Az üldözött üldöző

Folyamatos jelen

Várkonyi Gábor: Acéllady töprengései

Vendégkönyv

Seres László: Elkezdünk számítani

avagy: ha a széf beszélni tudna

Játéktér

Papp László Tamás: Kritikusi szimultánparti

Párhuzamos recenziók

John D. Carlson: Isten hitetlensége és a miénk

Az emberi jogok kockázatai és lehetőségei vallási szempontból

Sáska Géza: Alkalmazott lélektan és reformpedagógia 1945 után

Értelmezési kísérlet – I. rész

Ladányi Andor: Gondolatok a tandíjról

Herskó János: Ember Judit (1935–2007)

Befejezetlen múlt

Majsai Tamás: „Ismereteimet soha, senkinek nem fedhetem fel”

Papi ügynökök a Vatikán előszobáiban – II. rész

Kultúra

Várady Szabolcs: Miből lesz a vers, például?

Változatok, hatások, álmok

Imreh András: Ez tök jó, ez a bárányhimlő, ezt mindenképp írd meg

Imreh András: Valakit körülállnak

Lackfi János: Versek

Varga Mátyás: Hallásgyakorlatok

Dragomán György: Új lakóhelyünk

Kálmán C. György: Gyász és mosoly

Hegyi Gábor: „Három költő előtt borul le”

Kiss Judit Ágnes, Krusovszky Dénes és Mestyán Ádám első kötetéről ­– I. rész

Naszódi László: Utolsó amerikai történetem

avagy a véletlen természetrajza

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon