Ha mindig könnyeden csak, dalszerűen,
úgy elkopik a tű, lemez.
Mily élv lehet, mit egy ily mű szerez,
mely így fogant, otromba bűnben!?
Hisz mélyre nem szánt zord vasával
(nincs is vasa bizony neki;
és hogy üdvét ki hogy nyeri,
nem izgatja – a forma szárnyal!)
– negéddel kacsint csak s cikázik;
nincsenek másra hajlami:
ha van becsvágya valami,
beérni vágyna Kosztolányit…
orcátlan bárd, ilyet ki zeng itt;
míg vannak tárgyak, súlyosak,
ők érdemelnek húrokat –
Parnassz a dalnoknak ki nem nyit.
Nem segít rajta eszme (bal? jobb?),
nincs ily költőnek irgalom:
fejére vall, mit összedallott,
a súlytalan sok firka, lom –
fojtotta még a halált is dalba
– nincsen pedig a dalokban bizalma.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges





Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét