Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2007. március, Évfolyam 12, Szám 3

Vers

Borbély Szilárd: A probléma

Kistotál

Teslár Ákos: Bejelentési díj

Beszélő-beszélgetés

Mink András: „A kapitalisták nem igazán szeretnek versenyezni”

Kóka János gazdasági miniszterrel, az SZDSZ elnökjelöltjével Mink András beszélgetett

Révész Sándor: „Ma már nem kérdés, hogy kinek volt igaza”

Fodor Gáborral, az SZDSZ elnökjelöltjével Révész Sándor beszélgetett

Folyamatos jelen

Révész Sándor: Egy párt, ami nincs

Vendégkönyv

Seres László: Egészséges ár-érték arány

Játéktér

Kende Tamás: Szemlesütés

A szociáldemokrácia útvesztése

Dénes Iván Zoltán: Változatok a személyes és a politikai szabadság viszonyára

Kőszeg Ferenc: Kötekedve a halottal

Féloldalas emlékezés Bence Györgyre

Pál Attila: Hatalmi harcok háromszöge

Ádám Zoltán: Kifizetetlen számla

Budai György, 1953-2007

Befejezetlen múlt

Karsai László: Horthy Miklós (1868–1957)

Legendák, mítoszok és a valóság

Kultúra

Esterházy Péter: A Lenke-töredék

Forgách András: Kislány a falnál

Kukorelly Endre: Hiba

Magyar László András: Buddhisták

Ambrus Judit - Szilágyi Ákos: Levelek Szilágyi Ákoshoz

Szilágyi Ákos és Ambrus Judit levélváltása

Szilágyi Ákos: Versek a készülő Tegyük föl! kötetből

Szijj Ferenc: Növényszöveg

Regénydarab (d)

Szerbhorváth György: A pártcsinálás mint gyerekjáték

Visszabeszélő

Kenesei István: A „feudálmonopolista” Akadémiáról

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon