Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2006. július–augusztus, Évfolyam 11, Szám 7

Vers

Szlukovényi Katalin: Collegium

Kistotál

Nyaranta Aranka: Mint az okos lány a mesében

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: Fától a csomagot

Gavra Gábor: Adódemagógia vagy racionalitás?

Az SZDSZ és a megszorítások

Vendégkönyv

Seres László: „Globális rémálom” Budapesten

Tardos Márton

Kis János: Barátom, Marci

Játéktér

Bartha Attila: Megint a purgatóriumban

Magyarország gazdasági helyzete nemzetközi kitekintésben

Varsányi Erika: Szociális munka és kultúra

Pogonyi Lajos: Ásó, kapa, nagyharang

Mátay Mónika történésszel a „Törvényszéki játszmák: válás Debrecenben 1793–1848” című könyvéről Pogonyi Lajos beszélgetett

Pál Attila: Összetört szarv

Ostromlott Budapest

Ráday Mihály: Szereted Budapestet te is?

Ladányi János: Miről gondoskodnak a „gondoskodó önkormányzatok”?

Buza Péter: Elszabadult az állatorvosi ménes...

Zolnay János: Városszövet – bűnszövet

Lukács András: Az önpusztító város

Csáki Judit: A sok – kevés

Színházak Budapesten

Kultúra

Szijj Ferenc: Növényszöveg

Betétpróza (1)

Eszes Kinga: Komolyzenei látlelet II.

A változó közszolgálatiság kihívásaira adott brit és magyar válasz a BBC3 és a Bartók rádió műsortervének tükrében

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

Fejezet, melyben egy egész horkoló osztály felkészülését követhetjük nyomon, s meggyőződhetünk, Horkoló odaadással és becsülettel gondoskodik az ifjú horkoló-utánpótlásról.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon