Szlukovényi Katalin

Nyomtatóbarát változat

                                   Ó, poétikus ifjúkor, ti százszám
                                   falt kínai menük és gyrosok!
                                   Kérődző lelki fogsorom közt már csak
                                   megboldogult emléketek roszog.

Az volt a poétikus ifjúkor?

Körtéri gány hamburger éjjel egykor,
és drámakörös próbákon a sör?
Fázós hajnalaink, mikor lepukkant
sashegyi albérleted teraszán
rágyújtottunk, szeretkezés utáni,
boldog ráérősséggel, szótlanul?
A kiscsoportos világmegváltások
a dohányzósarok három szakadt
huzatú fotelében kucorogva?
Az alagsori hátsó folyosó
kiszuperált matracán bonyolított
találkák? A kollektív fölmosás,
tapicskolva esővízben bokáig,
mert megint beázott a pinceklub?
A szezonális ki-beköltözések,
átvirrasztott vizsgaidőszakok,
az űzöttség?

                        Valóban ez hiányzik?

Volt az az éjféli kirándulás.
Vizsgaidőszak végén Sopron mellett,
egy kulcsosházban szálltunk meg, jeges
patakvízben mosdottunk reggelente,
és kályhaplatnin forraltuk a bort.
Este aztán nekivágtunk a hegynek,
az élen bányászlámpával haladt
a szakállas vegyész, mi meg – hét törpe –
követtük libasorban, lelkesen.
Népdalokat és obszcén indulókat
énekelve értünk a faluba,
s ott állt előttünk, gyér utcai fényben
maga a gyönyörű abszurditás,
az épület: lenn kocsma, felül templom.

Versillusztráció

• Vers

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges