Vajda Mihály: Kisebbségben…

Kedves roma testvéreim… így szokták az ilyesmit kezdeni. Tőlem azonban ugyancsak távol áll az ilyen papos beszéd, no meg baj is van ezzel a testvérkedéssel, testvériséggel. Legyünk bár keresztények, keresztyének vagy éppen zsidók, valamennyiünk közös kultúrájának legkezdeténél, e kultúra „alapítólevelében”, a Genezis könyvének negyedik részében, rögtön a bűnbeesés után olvashatjuk az első emberpár két fiának, Káinnak és Ábelnak a történetét, egyáltalán AZ ember első történetét a Paradicsomból való kiűzetés után; s ez mindjárt egy testvérgyilkosság története:

• Tovább

Kovai Cecília: Négy futam

• Tovább

Őrszigethy Erzsébet: Piskó, ahol az adósságot gyűjtik

Az ormánsági Piskó házai ma is körbeállják a gyepet, akárcsak két-háromszáz éve. A falu közepén zöldellő sziget ma már nem legelő, ahová egykoron kiverték a láb alatt levő jószágot. A huszadik század harmincas éveiben még a gyepről kivezető utakat kapuk zárták el. Erre a belső legelőre a mai lakosok már nem emlékeznek, legföljebb a néhány évtizede még itt fehérlő libacsapatra. Inkább a házak őrzik a múltat – jóval idősebbek, mint a benne lakók. A lakások 94%-a 1919 előtt épült (2001-es népszámlálás), ugyanekkor a 299 piskóiból mindössze két-három olyan lakos volt, aki 1919 előtt született. (2008-ban a 261 lakosból mindössze kettő nyolcvan éven felüli.)

• Tovább

Révész Sándor, Zolnay János: Szabad a pálya

A Klubrádió Szabad a pálya című műsorának 2010. március 7-i adásában a Beszélő vendégei Havas Gábor szociológus és Kertesi Gábor közgazdász voltak. Révész Sándor és Zolnay János a magyarországi cigányság helyzetéről kérdezték őket, és főként arról, hogy mit lehetne tenni helyzetük javítása érdekében.

• Tovább

Szőke Zsuzsa: A roma (nem)foglalkoztatási program

Az EU-csatlakozást előkészítő munkabizottságok az országjelentések alapján 1998 és 2001 között súlyosan elmarasztalták a honi kormányzati szerveket a magyarországi cigányság szociális jogfosztottsága miatt. Ezért arra kötelezték a magyar felet, hogy a költségvetéséből képezzen pályázati közpénzalapokat a hosszú ideje munkanélküli, illetve pályakezdő romák tartós munkahelyteremtésének érdemi megvalósítására.

• Tovább

Bakó Boglárka: Mentális határok

• Tovább

Máté Mihály: Abroszárusok

A colári cigányok alkotják a ma Magyarországon élő cigányul beszélők között a legkisebb csoportot; Budapesten, Kaposváron, Dombóváron és Oroszlányban él egy-egy közösségük. Becslések szerint Oroszlányban 50-60, Dombóváron mint­egy 100, Kaposváron 250-260 colár él, a budapesti közösség pedig 1200-1500 főből állhat. A colári cigányok száma nem haladja meg a 2000-2200 főt a mai Magyarországon.

• Tovább

Lengyel Gabriella: Szilánkos mennyország

Kemény most jót nevetne rajtam: szeretem Miskolcot. A gyerekkor földrajzóráiról megmaradt, hogy hazánk második legnagyobb városa, a nehézipar fellegvára. Egyszer valóban eljutottam Diósgyőrbe; rengeteg vasra, csőre, mindenbe beivódó rozsdás porra emlékszem, kietlen kollégiumi termekre és zord kollégiumi nevelőkre. Átutazóban a rejtélyes nevű Tiszai pályaudvaron1 nagyon szerettem a resti friss kirántott hússal bélelt zsömléit, hideg borsodi söreit. Az igazi találkozás ’88-ban történt. A Szinva medrében takarító gumicsizmás cigány férfiak, a gyűjtött munkaügyi adatokból kirajzolódó élettörténetek, a hetvenes évek elejét idéző tanácsi osztályvezetők, szakszervezeti funkcionáriusok, a Békeszálló munkásbarakk nyomora, a Sajó-partra tervezett cigánygettó jelentették e találkozást, és többé nem engedtek el.

• Tovább

Szűgyi Jerne: Labirintuspróba

Az általános iskolai tanulók tömeges, más európai országok átlagánál jelentősen nagyobb arányú fogyatékossá2, majd később „sajátos nevelési igényűvé” (a továbbiakban SNI) nyilvánítása évek óta a figyelem középpontjában áll Magyarországon, mert fontos eszköze a roma, illetve mélyszegénységben élő gyerekek közoktatási elkülönítésének.

• Tovább

Zolnay János: Térszemle

Az esélyegyenlőség problémája csak a PISA 2000 jelentést követően lett része a magyarországi oktatáspolitikai vitáknak, és a 2002-es kormányváltás után vált az oktatáspolitika egyik legfontosabb célkitű­zé­sévé. Ugyanakkor az esélykiegyenlítő oktatáspolitika csaknem kizárólag a szegregációs folyamatok meg­fékezésére koncentrált, mintegy azt sugallva, hogy az egész problematikának a roma, illetve a szegény diákok elkülönült oktatása a gyökere.

• Tovább