Tradicionális társadalmakban az élet nagy problémáit – a halált, a betegségeket, a nélkülözést, a szegénységet, a társadalmi egyenlőtlenséget – az emberek hajlamosak az idők kezdetén lezajlott eseményekkel indokolni, és a nagy kérdésre („Miért nem uralkodhat boldogság a Földön?”) a választ szintén a kezdetek kezdetére visszautalni.
A magyar játékfilmek mind ez idáig alig kutatott, ám annál gazdagabb tárházát jelentik a magyarországi cigányság XX. századi vizuális többségi reprezentációjának. E cigányságkép több ponton találkozik a magyarországi cigányokkal kapcsolatos korabeli attitűdök bizonyos jellegzetességeivel. E filmek úgy is olvashatók, mint a cigánysággal kapcsolatos többségi elképzelések projekciói.
Amikor 1992 őszén már a Képek a magyarországi cigányság történetéből album munkálatai közben az 1989-es A társadalom peremén kiállításunk albumát ajándékoztam egy sajószentpéteri sörözőt és zöldségüzletet működtető roma házaspárnak, a feleség a könyv lapozgatása után nemtetszésének adott hangot. Kifogásolta ugyanis, hogy a történeti anyag nem jön el máig, és nem mutatja meg azokat a sikeres és törekvő cigányokat, akik ismerete megváltoztathatná a társadalom többségében lévő, a romákról szóló negatív és előítéletes képet.
Bár a XIX. század közepén létrejött magyar karikatúra már indulásától kezdve elsősorban az éppen aktuális politikai történésekkel foglalkozott, mindig bőséges helyet szentelt a nemzetiségek ábrázolásának, a róluk készült gúnyrajzoknak. A nemzetiségekkel kapcsolatos beállítódás általánosságára utalhat, hogy az élclapok különböző politikai hovatartozásuk ellenére a kisebbségeket hasonló sztereotípiákkal ábrázolták.
A cigány a magyar vidéki élet jellegzetes alakja volt. Ha egy író, drámaszerző reálisan akarta ábrázolni a falusi életet, a cigányzenekar, de legalábbis néhány figura szerepeltetése alapvető követelmény volt. Ezek a zsánerfigurák – az udvari énekmondók, a királyi-főúri ivócimborák leszármazottai – a XIX. századi magyar színpadok leggyakoribb cigány szereplői. Valódi, hús-vér jellemekkel csak elvétve találkozhatunk a korszak drámai emlékeiben, színdarabjaiban. Azért kivételek mindig akadnak.
Az ábrázoló művészetek emlékanyagának tanúsága szerint a cigányok akkor keltették fel a környezetükben élők érdeklődését, amikor az európai nemzetek állammá szerveződésének során e folyamatból kimaradtak, és hontalanságuk nyilvánvalóvá vált. Etnikai sajátosságaik, életmódjuk, életvezetésük sem a késő középkori Európa internacionalizmusában, sem a kuriozitásokra fogékony, gyarmatárukkal és egzotikumokkal ismerkedő XVI–XVII. századi európai társadalmakban nem keltett különösebb feltűnést. A közigazgatás rendjének kiépülése nyomán azonban különbözőségük elkülönülést eredményezett.
„Lisa, Lisa, Lisa, kicsi fiad hol van,
de jaj?
1999. június 28-án hétfőn a gyulai kórházban meghalt Faragó Zsigmond kétegyházi lakos. Az 57 éves férfi három nappal korábban, szombaton, unokája kerékpár-csomagtartóján utazott. A sorompónál lévő kocsmánál meg akart állni még egy fröccsre, unokája azonban úgy gondolta, hogy nagyapja már úgyis kapatos, nem kéne többet innia, és ezért tovább hajtott. Nagyapja ekkor leugrott a kerékpárról, elesett, és beütötte a fejét. Pillanatnyi bódultság után felkelt, még bement a kocsmába, lekérte a fröccsét, ám mivel rosszul lett, a kocsmában levő rokonai hazavitték, és felesége lefektette.
„Magyarország jövője elkezdődött, és evvel együtt a magyarországi cigányságé is, most először” – fejezte be képviselőjelölti „szűzbeszédét” a Fidesz legutóbbi kongresszusán Farkas Flórián, a Lungo Drom és egyben az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke.
2001. december 3-án Pokorni Zoltán, a Fidesz-MPP elnöke azt a közvélemény számára meglepő bejelentést tette, hogy pártja választási szövetségre készül lépni a Farkas Flórián által vezetett Lungo Drommal, és hogy a tervezett paktum keretében tíz cigány származású közös listás jelöltet kívánnak indítani a 2002-es országgyűlési választásokon. A bejelentést két héttel később hivatalos megállapodás követte.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 3 hét
10 év 29 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 36 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét