Skip to main content

Oktatás

Gyurovszky S. László: Otthon vagy itthon?


Ki ne emlékezne Antall József emlékezetes kijelentésére arról, hogy önmagát 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti? Akkor Dél-Szlovákiában sokan úgy gondolták, hogy érdemes elviselni e „szenzációs” bejelentést követő szlovák gyanúsítgatásokat és kellemetlenségeket, hiszen minden bizonnyal gyakorlati következményei is lesznek. Sokáig úgy tűnt, hogy csalódniuk kellett. Egy szerencsés véletlen folytán aztán tavaly tavasszal napvilágot látott egy hír, miszerint a magyarországi fél harminc szlovákiai magyar diákösztöndíjat biztosít.

Bernáth Bea: Sikerült őket elriasztani?


Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola: Olyan harminc körüli az érdeklődés nálunk, de még nem tudjuk, mi lesz. Várjuk a minisztérium névsorát, hogy kik felvételizhetnek. Ha a személyes véleményemre kíváncsi, szerintem is szigorítani kellett, hiszen tavaly nagyon sok olyan magyar nemzetiségű fiatal jelentkezett önköltséges tanulásra, akik ál-befogadónyilatkozatot hoztak. Aztán szeptemberben, iskolakezdéskor kiderült, hogy a befogadónyilatkozaton lévő cím egy fűtetlen nyaralóé, hogy nincs senki, aki anyagilag támogatná őket, így ösztöndíjért és kollégiumi ellátásért folyamodtak.

Hallgassuk meg az ellenzéket is!


„Meggyőződésem, hogy így nem lehet iskolát vezetni. Természetesen szükség van a minél nagyobb tanulói szabadságra, de ezt ne keverjük össze a szabadossággal. Az igazgatónknak nincs átfogó iskolavezetési koncepciója. Az ugyanis nem koncepció, hogy az alsó tagozatban felbontjuk az órakereteket, hiszen ez eléggé általános jelenség, azonkívül a pedagógiai pszichológia is ezt tartja helyesnek. A felső tagozatban szerencsére még megőriztük a tagozatokat, de mi lesz, ha ez a korosztály elvégzi a nyolc osztályt?

Egy alsós mama


„Nem értek a pedagógiához, de a lányom imád idejárni. Nem megy valami fényesen a tanulás neki, több tárgyból is nagyon gyenge. De a tanítónő nagyon kedves, mindig azt veszi figyelembe, hogy az előző feleléshez képest mennyit javult a gyerek és mennyire szorgalmas.

Ha valakinek a fia-lánya annyira fantasztikusan tehetséges, akkor vigyék el a szülei más iskolába, ahol zsenit csinálnak belőle. De a többségnek szerintem ez a jó hangulat kell. Nálunk otthon sincs valami nagy szigor.

Azt mondják más szülők, hogy sokkal lassabban haladnak itt a tananyaggal, mint más iskolában.




Egy gyanakvó apa


„Először kicsit furcsa volt, hogy a gyermekemet ennyire szabadon engedik. Bennünket keményebb kézzel neveltek. Teher alatt nő a pálma, ahogy mondják. Meg lehet nézni, a mostani elsőkben húsz tanuló közül jó, ha heten megtanulnak félévig rendesen olvasni. A beiratkozásnál annak idején külön kértem, hogy a Lovász-módszerrel tanítsák a fiamat, mert az rendkívül célravezető és gyors eljárás. Aztán a legelső szülői értekezleten megtudtam, hogy az iskolának nem az az elképzelése, hogy mindenki tudjon karácsonyra olvasni.

Török Monika: Hogyan lehet másképp iskolát csinálni? (I.)


Így estefelé az „alvóváros” tízemeletes szörnyszülötteibe szállingóznak haza az itt lakók. Ezrével lépnek be a szürke arcú, fáradt emberek a szürke házak ezreibe.

A Kontyfa utcai iskolában este hat óra felé is égnek a villanyok, és – hogy igazán adekvát legyek – harsány röhögés szűrődik ki. Bár a hivatalos tanítási időnek rég vége, az aulában lakli srácok pingpongoznak, kisebbek aranyhörcsögöket etetnek, mások gitároznak vagy számítógépeznek. Nincs itt egy tanár?


Vargha Márton: Csövesképzés?


A nyolcadikat elvégzett kamaszok eddig három iskola közül választhattak. A gimnázium mellett ott volt az érettségit és szakmunkás-bizonyítványt adó szakközépiskola, valamint a csak szakmunkás-bizonyítványt adó szakmunkásképző. Az első kettőben a férőhelyek és a jelentkezők – felvettek? – száma nagyjából megegyezik, és az idén inkább több lesz bennük a hely, mint kevesebb. A szakmunkásképzésben azonban más a helyzet.

Török Monika: „Oktass, hogy megőrizzem a törvényedet!”


Gálity Vojiszláv, a szerb ortodox egyház lelkésze:

Talán hihetetlennek tűnik, de Szentendrén felekezetünk nem oktatja a hittant. Ez azért meglepő, mert városunk úgy él a köztudatban, mint ahol jelentős számú szerb kisebbség él. Valaha ez tényleg így volt, Szentendre most is egyházmegyei és nemzetiségi központ, a szerb lakosság száma azonban 80 körül van. Akik rendszeresen járnak istentiszteletre, azok zömmel idősek, talán ha 50 főről van szó. Nagyon kevés a fiatal, azok is Budapestre járnak a szerbhorvát nyelvű iskolába.


–up– [Upor Péter]: A teknősbéka háta


A világ egy teraszon nyugszik, a teraszt egy elefánt tartja a hátán, az elefánt egy teknősbékán áll.
– És min nyugszik a teknős?
– Egy másik teknősbékán.
– És az?
– Oh Szabib, azután már csak csupa teknős található, végig lefelé.

– Mit takar tulajdonképpen az az elnevezés, hogy kulturális antropológia?

– Nálunk sokáig a néprajz egyik oldalágaként művelték az etnológiát, amelyen az Európán kívüli népek néprajzát értették.








Gyarmati György: „Ideiglenes” történelem


Gömbös és a jogállam


A manapság megkülönböztetett figyelemben részesülő „nemzeti szemponthoz” alkalmazkodva kezdjük azzal, hogy milyen történelemről értesülhet a nyolcadikos nebuló a huszadik századi Magyarországot illetően. A Horthy-rendszer átfogó értékeléseként megtudhatja, hogy az, „a jogállamiság keretein belül nem teljesen kifejlett változata volt a Nyugat-Európában általános parlamentáris rendszernek”. S ha ebből nem lenne világos, hogy mi igenis Európához tartoz(t)unk, akkor többször is át kell olvasni a Gömbös-kormány politikájára vonatkozó részt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon