„Az állam vezető személye Periklész volt, aki nem beosztásával, tisztségével irányította a demokráciát, hanem remek szónoki képességével.” „A szabadok közt nem volt vagyoni egyenlőség, de a nyomor nem jellemző.
A tanulás szabadságáról
Most, hogy a felvételi ponthatárokat naponta közlik az újságok, furcsa érzéseim támadnak. Eszembe jut egy régi történet, a hetvenes évekből, talán az MSZMP X., 1970-es kongresszusa utánról. A kongresszusi irányelvek alapján ugyanis a műszaki egyetemekre felvehetők számának drasztikus emelését rendelte el a párt, és ennek következtében – utólag, tehát valamikor augusztusban – sok százan kaptak értesítést a korábban elutasítottak közül, hogy mégis felvették őket a műszaki egyetemre.
Az elmúlt 10 évben két alkalommal volt lehetőségem empirikus kutatásokkal kontrollálni a szakmák hierarchiájának létezését, és mindkét alkalommal arra a következtetésre jutottam, hogy legalábbis az általunk annak idején „belépő” szakmáknak nevezett (mert a szakképzetlenek gyerekeinek itt volt alkalmuk belépni a szakképzettek rétegébe), alacsony presztízsű, nehézipari, építőipari, textilipari szakmákat oktató iskolák tartósan és szinte kizárólag az alsó társadalmi rétegek gyerekeinek iskolái, akik társadalmi származásuk és szocializációjuk által szigorúan determinálva tanulnak éppen ezekbe
Dobos Krisztina helyettes államtitkár egy hónapja a Pesti Hírlapban a kompromisszum öröméről számolt be az ottani tudósítónak. Szerinte sok kérdésben megegyezés született, a közoktatási törvénytervezet végső változata a jól előkészített törvénytervezet mintapéldája lesz. Nos, azóta az Oktatási Érdekegyeztető Fórum szakszervezeti és önkormányzati oldala berekesztette a tárgyalásokat azzal, hogy a kormány-előterjesztés sem szellemében, sem betűjében nem felel meg a legendás 68 órás egyeztetésen született megállapodásoknak.
Nem oly rég még minden szakember egyetértett abban, hogy ha van értelme egyáltalán az iskolarendszer általános szabályait újragondolni, akkor azért van, hogy megszűnjön a közoktatás állami monopóliuma, és hogy a pazarló és a hiányokat folyamatosan újratermelő finanszírozási rendszert egy jobb váltsa fel. Nos, az első kérdésben még lehetnek illúzióink, a másodikban már nem.
Ugyanannyit (vagy kevesebbet) ugyanúgy!
A Szilágyiné dr.
Sok kétségünk eddig sem lehetett a dolog felől, az Országos Választási Bizottság azonban április 10-i döntésével nyilvánvalóvá tette, hogy a hatalomnak ötvenezer ember véleménye, aláírása egyszerűen semmit sem jelent.
Az történt ugyanis, hogy kimondták: a közoktatási törvény kétharmadossá tételét követelő népi kezdeményezéshez csatlakozott aláírásokat a továbbiakban nem kell figyelembe venni, durvábban: érvénytelenek. Az ok: nincs mellettük a Szent Személyi Szám. Anélkül pedig nem visszakereshetőek az aláírók.
Magyar gyerek, nemzetközi jog
Közismert tény, hogy Magyarország aláírta a Gyermekek Jogairól szóló nemzetközi egyezségokmányt (ami 1989. november 20-án kelt New Yorkban, s ma már kötelezi Magyarországot is).
Az 1989 tavaszán megjelent Kék Könyv egy széles szakértői kör konszenzusát tükrözte az oktatásügy rendszerváltásáról. Világosan megfogalmazta, hogy az iskolai tevékenységnek két célt kell szolgálnia: „a gyermekek személyiségében rejlő lehetőségek kibontakoztatását”, s „a modern társadalomban való boldoguláshoz szükséges” ismeretek és viselkedési készségek elsajátítását.
A Művelődési és Közoktatási Minisztérium törvényalkotó lendülete a szakértői tárgyalások idejére sem hagyott alább. Kész a törvény – ha jól számoljuk – negyedik változata. Ez a változat azonban már nem a szerény „koncepció” elnevezést viseli fedőlapján, hanem ún. „kodifikált” változat, vagyis éppen olyan, mint egy törvény, még akkor is, ha „szakmai egyeztetésre készült munkaanyag”.
Örvendetes, hogy van ilyen, de számos félreértést is szülhet. Azt jelentené ez – vetettük fel a tárgyalások legutolsó fordulóján –, hogy a vitának mégis vége van?
Sajnos, az egyetemeken, legalábbis az ELTE bölcsészkarán, nem volt és nincs rendszerváltás. Sőt, még igazi rendszerváltozás sincs. Vannak változások, de a valóban rendszerszerű átalakítás elmaradt. Az egyetlen lényeges tantervi reform, az ún. tanegységlista bevezetése, azt hiszem, önmagában csupán annyit eredményezett, hogy a régi rendszer újszerű (kissé amerikaias) formát öltött magára; sőt váratlanul, bizonyos szempontból még a korábbinál is merevebb lett. Mintha az volna a cél, hogy reformok útján konzerváljuk a régit.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 3 hét
10 év 29 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 36 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét