Skip to main content

Kultúra

Gregor von Rezzori Egy antiszemita emlékiratai című könyvéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor, Radnóti Sándor
Irodalmi kvartett


Angyalosi Gergely: Nagyon különös könyv, azt hiszem, hogy életemben még ilyen furcsa könyvet nem olvastam. Elsősorban azért, mert többszörösen becsapta a különböző várakozásaimat. Először is a cím. Egy ilyen címtől az ember azt várja, hogy ironikus legyen, tehát hogy ne feleljen meg a tartalmának. Viszont a könyv végére az derül ki, hogy a cím egyáltalán nem ironikus. Arról, aki írja, a „beszélő énről”, mondjuk így, akit nem akarok összekeverni az íróval, hiszen nem tudok róla eleget, tehát erről a „beszélő énről” az derül ki, hogy bizony antiszemita.

Bene Sándor: Bán a ravatalon

avagy: még egyszer Zrínyi Miklós haláláról


„Az ifjú olvasókhoz fordul az író: kérdezzék ki
ismerőseiket! Csak egyetlen, alapvető kérdést tegyenek fel:
találkoztak-e már olyan esettel,
amikor vaddisznó úgy sebesített meg vadászt,
hogy csak a nyakán és a fején voltak sérülések?”
(Őrsi Ferenc: A haláleset ügyében folyik a vizsgálat.
Kincskereső. A Magyar Úttörők Szövetségének
irodalmi, művészeti, kulturális folyóirata, 1976. 8. 2–3.)

I. Egy kis módszertan

Rejtő Jenő sajnos nem írt regényt a tárgyból.











Kákay Aranyos [Tamás Gáspár Miklós]: Margócsysmus in der Literaturkritik: Ästhetisch, sozialpädagogisch und mit plain fucking common sense erläutert


Il y a donc d’abord refus du vocabulaire analogique et de l’humanisme traditionnel, refus en męme temps de l’idée de tragédie, et de toute autre idée conduisant à la croyance en une nature profonde, et supérieure, de l’homme ou des choses (et des deux ensemble), refus enfin de tout ordre préétabli. Alain Robbe-Grillet: „Nature, humanisme, tragédie”, in: Pour un nouveau roman. Idées. Paris: Gallimard, é. n. [1972], p. 81.

Azt írja a kitűnő Németh Gábor a Nappali Ház („művészeti és irodalmi szemle”, ISSN 0864–9480, 136 lap, 250 Ft) 1996/2.


Generalisszimusz [Tamás Gáspár Miklós]: Kaderwelsch oder Parteichinesisch?

Ein Beitrag zur Auslegung der Langue de bois in der Nachfolgetagblätter der Posttotalitären Epoche


Népszabadság, 54. évf, 271. sz., 1996. november 20., szerda, p. 24, kultúr(!)rovat, Lajos Sándor (álnév?) az Új Színház Hamlet-produkciójáról, „kezdő anyag”, balra fönt.

Szerző először is nonkonform, mert (1) abban a hiszemben él, hogy az újkori klasszika cikizése még lázadó tett (holott az ellenkezője lázadóbb, olyannyira, hogy már nem is érdemes), és (2) azért, mert nem tudja, hogy a sekszpír-cikizésnek is van saját hagyománya (Tolsztoj, pl.), amit túl kell dobni, ha már rászánja magát a slapaj skribler.


Szív Ernő: A berlini fekete füzetből


Szív Magyarországot már régen nem akarta megérteni. Berlinben időzött, úgy tehát Berlint, vagyis a németeket akarta megérteni. S azon a hideg, baltikumi széllökésektől űzött novemberi napon meg is értette őket, és ezt voltaképpen egy másik népnek, a görögöknek köszönhette. A magyar miniszterelnök könyve ebben az időben jelent meg német nyelven, és a magyar miniszterelnök nem sokkal ezután szaunás házat építtetett az írói honoráriumból. Ez is egy milyen érdekes történet volt.

Tar Sándor: Descartes úr!

Válaszok Descartes-nak


Megvizsgáltam azt a könyvet, amelyet nekem ajánlott, s találtam benne szép körmondatokat és ügyesen elgondolt mondásokat, ezek kellemes tűnődésre késztettek, de nem okosítottak meg a tárgyat illetően, mert módszer híján valók, és a szerző nem csak ahhoz tartja magát, amit maga elé kitűzött.

Kornis Mihály: Orbán a máglyán


Orbán Ottó új verseit (1995–96) böngészem hetek óta. Már a cím is! Hallod-e te sötét árnyék. Se felkiáltójel a végén, se vessző a te előtt, semmi, csak így, kopáran és engesztelhetetlenül: a megszólítás. Annak megszólítása, akit én a leghevesebben rettegek, akivel még mindig úgy bújócskázom, mintha nem is volna… Orbán meg odaszól neki, csak úgy leinti, mint valami rossz nőt, mert már mért is ne ő szóljon előbb, csakazértis ő kezdi az alkut – vagyis megelőzi azt – szíven ragadja a Halált, szíven bizony – nem képzavar!

Radnóti Sándor: Az eltűntek meghatározása

(Gyászmunka és fixáció)


Závada Pál negyvenegy éves korában adta ki első szépprózagyűjteményét. Nem ez az első irodalmi munkája, mert megelőzte egy figyelemre méltó szociográfia, a Kulákprés.

Külső formáját tekintve a Mielőtt elsötétül című kötet öt rövidprózát tartalmaz, és a címadó regényt. A könyv belső formája azonban bonyolultabb. Ha folyamatosan olvassuk, akkor az első két írást (Tanulmányutak kedden, szerdán; A Kirov utcai tálcás) a klasszikus, zárt novella megújításának tekinthetjük.


Drága jó Descartes-om,

Válaszok Descartes-nak


Orléans, 1645.

Kertész Imre: Haza, otthon, ország


Egy évvel ezelőtt, 1995 novemberében négy beszéd hangzott el ugyanebben a teremben, s a négy előadó közül ketten – Fritz Beer és George Tabori – azzal a bejelentéssel kezdték a „saját országukról” szóló előadásukat, hogy ilyen hely, amelyet ők a saját országuknak nevezhetnének, nem létezik. E két szerzőnek azonban megadatott a szerencse, illetve az előrelátás, hogy idejekorán elhagyhatták szülőföldjüket, mielőtt ott a származásuk vagy a gondolkodásmódjuk vagy esetleg mindkettő: a származásuk és a gondolkodásmódjuk miatt bebörtönözték, táborba zárták vagy megölték volna őket.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon