Skip to main content

Kultúra

Radnóti Sándor: A kép-kettősök rejtélye

N&n galéria


Halas István évek óta kettős fényképeket készít, azaz egy sajátos pasziánsszal foglalkozik. Kikeresi és egymáshoz illeszti munkáinak hatalmas gyűjteményéből – számítása szerint több mint hetvenezer képből – azokat, amelyek intuíciója szerint egymáshoz illenek. Arra készteti tehát nézőit, hogy ne elsősorban a képekkel, hanem képek viszonyával foglalkozzék, ne egy képpel, hanem képek minimalizált sorozatával (hiszen a legkisebb sorozat a kettő).

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Rosszkor, rossz időben

Vágólap


„Nem értem, mi a baj. Nagyon szép képek. Rendben vannak” – mondja ismerősünk Andres Serrano retrospektív fotókiállításának megnyitóján, a MEO-ban gyülekező tömeg kellős közepén. Mi pedig azt gondoljuk, valami még sincs rendben. De nem Serranóval. Mi tudniillik szeretjük Serranót, de ha nem szeretnénk, akkor is eljöttünk volna. Először is, mert köztudottan sznobok vagyunk. Meg akarjuk nézni azt, amit a fél világ körbeőrjöngött.

Gulyás Miklós


1957-ben született Budapesten. Gyerekkorát a Fóti Gyermekvárosban töltötte, ahol a szülei tanárként dolgoztak. Tizenkét éves korában kapta ajándékba első fényképezőgépét, de később jobban érdekelte a képzőművészet és a film; ezek elméleti kérdéseivel is sokat foglalkozott.
A fényképezés iránt 1983 tájt megújuló érdeklődését is elsősorban filmképi élmények inspirálták. Gimnáziumi tanulmányai után, 1980–84 között az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán, majd 1985-89 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult.

Szilágyi Sándor: Hiperfókusz


„Egy átlagos fotográfiai pillanat expozíció hossza
1/125 másodperc. Ez az album129 képből áll.
Majdnem pontosan egy másodpercet rögzít
egy város életének időfolyamából.
Egyetlen nézőpontból – a valaha itt jártaké közül.”





Így hangzik a mottója Gulyás Miklós 1 másodperc – budapesti fényképek című albumának, amely az Új Mandátum Könyvkiadó gondozásában nemrégiben jelent meg.


Visky András: Költői válasz

avagy kié Erdély? – adventi homília
Költői kérdés


„Hová repültök, háromélü kardok,
forróságtokra mely ég szele fútt,
e jeltelen világon mit akartok,
míg ajzott húrként pendül a Tejút?


”
(Weöres Sándor: Dalok Na Conxy Pan-ból)

1.


Az Úré a föld és annak teljessége, idézte Apánk az Írást, ha történetesen arról folyt a vita, kié Erdély, a hatvanas évek második felében prédikálhatott erről, Én legalábbis, ez az én, akinek a szóról, Erdély, elsőre az Írás és Apánk jut eszébe, legkorábban akkor, a börtönévek után hallhattam őt beszélni erről, '64 késő őszén mondjuk, közvetlenül a




Janáky István (63)


2001 Soros Alkotói Díj

1999 DLA

1997-től főleg családi házakat tervez

1990 Ybl-díj

1974-től a MÉSZ Mesteriskola vezető építésze

1970–1972 MÉSZ Mesteriskola

1963–1999 az IPARTERV munkatársa

1956–1961 BME Építészmérnöki Kar

Munkásságáról 1999-ben A hely címmel könyv jelent meg (épületekkel, rajzokkal, írásokkal).


















Kovalovszky Márta: „Hideg ellen általában”

Hommage à Szenes Zsuzsa (1931–2001)


„Ez egy kicsit őrület” – szokta volt halvány mosollyal sóhajtani Szenes Zsuzsa a képtelen, hihetetlen dolgokra. Valóban, „kicsit őrület” úgy beszélni alakjáról és műveiről, hogy ő már nincsen itt.

A XX. századi magyar művészet egyik mitikus színhelyén, a Virágárokban élt, annak volt – Erdély Miklóssal együtt – teremtője, alakítója, szellemi meghatározója.


Rajk László: Radikális eklektika

Réteges építészet


„Nekem, az eklektikus Budapest polgárának Európa különböző városait járva sok minden ismerősnek tűnt, visszaköszönt. A múzeumba állított rabszolgaszobor emlékeztetett egy budapesti erkélyt tartó Atlaszra, az erődszerű római reneszánsz palota arányai megszólalásig hasonlítottak a körúti házasságkötő épületére. Fel lehet hördülni, hogy az egyik oldalon ott vannak az emberiség kultúrájának alappillérei, a másikon csupán tehetséges másolatok, átiratok, mondhatnánk, fordítások. Persze Rákóczi sem lakott a Rákóczi úton, azt mégis Rákóczi útnak hívják.

Janáky István: Az építészeti szépség maradványai Magyarországon

N&n galéria


Az N&n galériában 2001. október 31. és november 11. között a kortárs magyar építészet – a korábban már bemutatott Bán Ferenc mellett – egy másik iskolateremtő mesterének, Janáky Istvánnak a kiállítása volt látható. Az építészeti szépség maradványai Magyarországon című tárlat, mint az az alábbiakban látható lesz, rendhagyónak számított az eddigiekhez képest. A kiállításon ugyanis a közönség nem Janáky István saját terveivel, hanem egy több éve folyó gyűjtőmunka és egy készülőben lévő könyv első bemutatójával találkozhatott.

R. J. [Rajk Judit]: Lehel: a kofahajó


Pest szabad királyi város, 1868. A városi közgyűlés január 20–23-i ülésén a piacok átalakításáról és árucsarnok építéséről határoz.

Budapest 1897. február 15. este 8 óra. Megnyílik az I. sz. Központi Vásárcsarnok a Vámház téren, a II. sz. vásárcsarnok a Rákóczi téren, a III. sz. vásárcsarnok az István (ma Klauzál) téren, a IV. sz. vásárcsarnok a Hunyadi téren, az V. sz. vásárcsarnok a Hold utcában, a VI. sz. vásárcsarnok a Bomba (ma Batthyány) téren.

Budapest, 1904.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon