Ablaka Gergely: „Valami mintha megváltozott volna Iránban…”

A 2009. júniusi iráni eseményeket közvetlen közelről szemlélve és tapasztalva, bátran állíthatom, hogy valami tényleg megváltozott az iszlám köztársaságban: egyrészt eddig nem látott társadalmi aktivitás bontakozott ki, százezrek, sőt milliók vonultak a teheráni utcákra, s adtak hangot elégedetlenségüknek; másrészt a forradalmi eliten belüli frakcióharcok korábban nem tapasztalt méreteket öltöttek, az ország jövőjét és a hatalmi pozíciókat illetően komoly csatározás kezdődött a konzervatív vezetésen belül. A vitatott elnökválasztási eredménynek és még inkább az eredményhirdetést követően alkalmazott túlzott erőszaknak köszönhetően a forradalmi rendszer diszkreditálódott, legitimációja pedig erőteljesen megkérdőjeleződött.

• Tovább

Tardos Károly: A gradualizmus politikája – Interjú Oblath Gáborral

• Tovább

Papp László Tamás: Véres húsvét: zsákutca és/vagy új ösvény a gyűlöletkutatásban?

Mikor a cikkíró 2007 februárjában először olvasta Ariel Toaff nevét, a róla való ítéletalkotásnál kénytelen volt hozott anyagból dolgozni. Ha valakiről mérv­adó lapok olyat írnak: „azt állítja, hogy a zsidók ellen a középkorban emelt vérvádnak volt racionális alapja, a Rajna vidékén a 11. századtól a zsidók valóban elkövettek rituális gyilkosságokat, válaszul az átvonuló keresztes hadak zsidóellenes pogromjaira és mészárlásaira. Az így nyert vért Pészachkor, közelebbről Széder estén, az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették, illetve maceszba sütötték”1, ott megállhat az antiszemitizmus vádja.

• Tovább

Pál Attila: Éhhalálra ítélt ez a rend?

Négy évtizedes politikai és gazdasági stagnálás után Afrika a kilencvenes években végre fejlődésnek indult. A gazdasági növekedés üteme a legtöbb államban elérte az öt százalékot, sőt helyenként a nyolcat is meghaladta. A gyarapodás jelentős mértékben volt köszönhető a nyersanyagárak világpiaci emelkedésének és a nyugati befektetők erősödő aktivitásának, különösen a bányászatban és az olaj­iparban. A világsajtó a fekete kontinens óriási lehetőségeiről cikkezett.

• Tovább

Tardos Károly: A polgári Magyarország gazdasági műhelyében – Interjú Matolcsy Györggyel

• Tovább

Tódor János: Kódolt gyerekek

Az elmúlt évben 3387 gyerek és 10 909 kamasz követett el valamilyen bűncselekményt, ami az összes ismertté vált tettes – 116 161 fő – 12 százalékát jelenti. Hazánkban egyébként a nem büntethető, 14 év alatti elkövetők száma az elmúlt tíz évben 3689 és 4287, míg ugyanebben az időszakban a fiatalkorú tettesek száma 10 473 és 13 955 között mozgott.

A kiskorúakat érintő bűncselekmények nagy része rejtve marad, hiszen a család a gyerekkel történt dolgot, akár bűnözővé, akár áldozattá vált, szégyelli, és nem fordul a hatósághoz.

• Tovább

Balázs Gábor: À la recherche du temps perdu…

• Tovább

Tardos Károly: A radikális gazdasági és társadalmi reformok útja

• Tovább

Simonovits András: Nyugdíjtervek Magyarországon

Az elmúlt évtizedben a magyar nyugdíjrendszer szinte minden évben jelentős változásokat szenvedett, miközben a hosszú távú elképzelések is állandóan változtak vagy homályba vesztek. Az elmúlt évben a Nyugdíj és Időskor Kerekasztalon élénk viták folytak a hosszú távú nyugdíjtervekről. Egyes szakértők az alapnyugdíj bevezetésével akarják megoldani a lassan tömegessé váló elégtelen jogszerzés miatt keletkező problémákat. Mások a tb-pillér vagy akár a teljes kötelező rendszer további szűkítésével fokoznák a járulékfizetési hajlandóságot. Ebben a dolgozatban egy harmadik út mellett érvelek: a lehetséges strukturális reformok tere meglehetősen szűk, és leginkább a jelenlegi rendszer toldozásával-foldozásával lehet úrrá lenni a hosszabb távon fenyegető nehézségeken. A fenntarthatóság mellett természetesen az is fontos, hogy az egyes korosztályok terhelése nagyjából hasonló legyen.

• Tovább

Balázs Gábor: Egy francia jelenség: a gaulle-izmus

„Tout commence en mystique, tout finit en politique.”
 (Charles Péguy)

A gaulle-izmusról a magyar olvasónak leginkább egy sajátos, a francia nacionalizmus által inspirált külpolitika juthat elsőként az eszébe. Ez nem véletlen, ugyanis magyarul meglehetősen vérszegény irodalom jelent meg a huszadik századi francia belpolitikáról, a gaulle-izmus pedig sokáig különösen mostoha helyzetben volt, hiszen a rendszerváltás előtt a Magyarországon is beszélt „ortodox marxista” (és a francia kommunistáktól átvett) szóhasználatnak megfelelően a gaulle-izmus lényegében valamiféle protofasiszta, de mindenképpen autoritárius jellegű eszme- és politikai rendszernek számított.

• Tovább