A „nyílt várospolitika” jelszót ma az önkormányzati választásokon induló egyetlen szervezet sem utasítja el, sőt az eddigi városvezetés is fennen hirdette, immár sok éve – annyira, hogy már sikerült is semmitmondó frázissá zülleszteni. Pedig a nyílt várospolitika nélkülözhetetlen alapfeltétele a tisztességes, szakszerű, távlatos, az egész közösség érdekeit szolgáló városvezetésnek.
Az információszabadság egyike azoknak a modern szabadságjogoknak, amelyek az elmúlt évtizedekben szervesen beépültek a demokratikus nyugati országok életébe. Egyike azoknak is egyúttal, amelyek a magyar társadalom életébe nem épülhettek be ezek alatt az évtizedek alatt.
Úgy tűnik, mintha igényeink csak a demokrácia klasszikus elemei iránt alakultak volna ki, s nem vesszük észre, hogy a rendszer közben Nyugaton is fejlődött, s egyensúlyát ma már egyéb normák is biztosítják.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 7 hét
10 év 32 hét
10 év 36 hét
10 év 36 hét
10 év 37 hét
10 év 38 hét
10 év 38 hét
10 év 40 hét
10 év 40 hét
10 év 41 hét