Skip to main content

gazdaság

Juhász Pál: Rossz hír az adósoknak


Szabó Iván MDF-es képviselő – sok magyar vállalat és vállalkozó aggályainak hangot adva – törvényjavaslatot terjesztett elő arról, hogy deregulációs törvénycsomagban lévő „öncsődtörvény” 3. pontját az Országgyűlés három hónapra függessze föl. Ez a pont azt írja elő, hogy azok a vállalatok, amelyek nem fizetik ki szállítóikat, kérjenek a bíróságon csődeljárást maguk ellen. A legalább 270 milliárd forintos vállalati sorban állás miatt ez a szabály bizonyosan több mint 200, de esetleg több mint 300 vállalatot is érint.

Papp Emília: Hol a sor vége?


Amikor Antall József programbeszédében kétségbe vonta, hogy működőképes gazdaságot örökölt elődjétől, valószínűleg nem a 90-es év első negyedének pénzügyi folyamataiból indult ki. A számok ugyanis megdöbbentően kedvezőek. A folyó fizetési mérleg hiánya jóval alatta marad a tervezettnek: május közepén az erre az időszakra várt 500 millió helyett 150-160 millió dollár volt a hiány. Az egyre erőteljesebb importliberalizáció ellenére nő az áruforgalom, mérlege egyelőre jó.

Bán Zsuzsa: Három a hitel…

Német, olasz, finn ajánlat


25-30 százalékos kamatok mellett nincs olyan beruházás, amely nyereséget hozhatna, sőt az sem valószínű, hogy ki tudja termelni a nyomasztó kamatokat, még mielőtt elérné a maximális hozamot. Nem véletlen, hogy valóságos mennyei mannának tűnik a hazai gazdálkodók szemében az a 4,2 milliárdos Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, amelynél a hiteleket a nemzetközi hitelezési feltételeknek megfelelő, Magyarországon különösen kedvezőnek tűnő kondíciók mellett lehet megpályázni. (Beszélő, 12.

Bokros Lajos: Vázlat a gazdasági kormányzat reformjához


1.

Eörsi János: Munkástanácstalanság

1956 és 1990


Rácz a rendezvényt – amelynek elején egyórányi előadási időt kért és kapott – voltaképpen gesztusnak szánta: közölni kívánta, hogy, amennyiben a munkások is úgy akarják, hajlandó ismét az élére állni az ügynek. „A találkozó célja a munkából élő emberek jövőjének meghatározása” – hirdette meg. Arról a negyven százalékról van szó, akik nem mentek el szavazni, akiket tehát a pártok nem képviselnek, akik – és ez a félő – továbbra is ki lesznek rekesztve.

Bán Zsuzsa: A sült galamb esete a külföldi tőkével

Japán delegáció


Hegyeshalomtól keletre már jóval kisebb figyelmet fordítottak a 70 tagú japán delegáció érdeklődésére. Nem mintha programjukat nem szervezte volna meg körültekintő professzionális gondossággal a látogatást bonyolító kereskedelmi tárca. De a parlamenti előcsatározásokkal, pártvillongásokkal valós és álbotrányokkal elfoglalt politikai és gazdasági közélet igen kevéssé reagált a japán küldöttség útjára.

A föld-paktum


A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum kölcsönösen elfogadja a másik párt mellékelt programvázlatát, mint koalíciós tárgyalások alapját, és lehetőséget lát azok közös nevezőre hozására. A két párt szükségesnek és nélkülözhetetlennek tartja a tulajdonviszonyok rendelkezését, a magántulajdon erősítését. Mindezek alapján egy gyorsan megvalósítható földtulajdoni rehabilitációt szolgáló törvény kidolgozására felkéri az igazságügy-minisztert, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert.

Eörsi János: Hidak – de hova?

Bírálat a világkiállításról


A napokban könyv formájában a boltokba kerül az a bizonyos világkiállítás-ellentanulmány, amellyel egy finom kormányzati odahatás következtében nem ismerkedhetett meg a parlament a Kiállítások Nemzetközi Irodájának (a BIE-nek) december 14-i döntése előtt. Somogyi László akkori kormánybiztos úgyszólván egyedül lehetett legény a gáton a novemberi ülésszakon, és a Ház elsöprő többséggel megszavazta, hogy úri módon megpályázzuk, amire se pénzünk, se felkészültségünk nincsen: az Expo ’95-öt.

– i. J.– [Eörsi János]: Nem engedtek a ’47-ből

MDF–kisgazda-megállapodás


– Az MDF korábban mereven szembe helyezkedett az Önök földprogramjával.

Gerbovits Jenő: Ez igaz, de mi nem tudtunk mással érvelni, mint hogy ha nem fogadják el a nálunk alapnak tekintett ’47-es földtulajdoni elvet, akkor megbuktatják a Kisgazdapártot, s emiatt összeomolhat a kormánykoalíció.

A legerősebb nézeteltérést köztünk és az MDF között a nem falun élő volt tulajdonosok ügye jelentette. Az ő álláspontjuk – akik elszármaztak, nem ott élnek, nem gazdálkodásra fogják használni a földet – csak aggályoskodás volt.




Bauer Tamás: Új liftkezelő


Kampányrózsaszín

A kampány során a két nagy párt között vita folyt egyebek mellett a gazdasági válságkezelés, a restriktív vagy expanzív konjunktúrapolitika kérdésében is. Az SZDSZ egyértelműen megmondta a választóknak, hogy a gazdaság súlyos helyzetében a hatalomváltás után sem lát lehetőséget azonnali javulásra, szükségesnek tartja az összkereslet szigorú szabályozását.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon