Skip to main content

gazdaság

Langmár Ferenc: A „félhülye állam” esete a költségvetéssel

Hétről hétre


Passz, nincs itt a kalkulátorom. Nem értem. 37 százalék, nagyon jó befektetés! Ezek a válaszok kedden délután hagzottak el, amikor jeles közgazdász képviselők orra alá dugtam az egyik kereskedelmi bank aznapi hirdetését. A hirdetésben szerepelt a váltó és a diszkont kifejezés, amelyekkel a (kormánypárti, független, ellenzéki) megkérdezettek nagyobb részének nem sikerült megbirkóznia.

Szerencsére nincs ilyen probléma, amikor a kormány és ellenzéke a költségvetésről nyilatkozik.


Illés Iván: Az önmarcangolás határai

Vita a forintról


Szegő Márta cikkét olvasván nehéz szabadulni attól a benyomástól, mintha két szerző cikkét olvastam volna. Az első felének kitűnő és éleslátásról tanúskodó elemzését a forint hivatalos külpiaci és nem hivatalos, hazai feketepiaci felértékelődésével a cikk második felében szakmailag vitatható következtetéseket, sőt – meg merem kockáztatni – néhol előítéleteket is tartalmazó fejtegetések követik. A cím parafrázisával élve, bizony ez a cikk „Elöl kemény – hátul puha”. Nézzük a „puha” pontokat.

Import és felértékelődés

1.




L. F. [Langmár Ferenc]: Bábszínház az értékpapírpiacon


– Most jelent meg Jaksity György egyik írása cégének kiadásában. Ebben olvashatjuk, hogy jelentős az a kör, amelyiknek 50-100 százalékos hozamú befektetései vannak. A brókercégek jelentős közvetítők a vállalatközi hitelpiacon is, tehát rálátásuk lehet arra, milyen vállalkozói kör tudja a nagyon magas kamatokat kitermelni.

Jaksity György: Tavaly nagyon gyakori volt, hogy jutalékokkal együtt 50 százalékot megközelítő költségekkel vettek föl hiteleket.


Szegő Márta: Kívül kemény – belül puha

Kis magyar konvertibilitás


A konvertibilitásról az állampolgárnak leginkább az a kérdés jut eszébe, hogy mennyi a turistaellátmány, mennyivel lesz több a mostani 50 dollár. Pedig a játszma sokkal nagyobb tétekben folyik: a deviza az utcán hever, mármint a polgárok devizaszámláin. E számlák maholnap elérik a kettőmilliárd dollárt – dacára a sovány turistaellátmánynak. A tavalyi évtől kezdve sokszor már a tálcán kínált olcsó dollár, márka sem kellett: a feketepiaci árfolyam zuhanásával sokan benneragadtak devizabefektetéseikben.

L. F. [Langmár Ferenc]: Hazudni csak pontosan, szépen…

Kincstárjegyek


Azokat a vádakat kívánták cáfolni, amelyeket a Beszélő február 29-i száma, majd a Magyar Hírlap is megfogalmazott, miszerint a kincstárjegy forgalmazási feltételei súlyosan kifogásolhatók. A kiugróan magas jutalékok és az egyéb feltételek miatt a kincstárjegyek révén szerzett forrás elméletileg megközelítheti egy 50 százalékos kamatra fölvett hitel költségét. Károsodik tehát a költségvetés, s hatalmas haszonhoz jutnak a forgalmazásban részt vevő értékpapír-kereskedő cégek, de legelsőképpen is a monopolhelyzetben lévő BÉB.

Langmár Ferenc: Biztos, hogy nem igaz?

Hétről hétre


E rovat (egyik) hibája – fogalmazott valaki a minap –, hogy folytonosan botrányokról beszél, de a fölemlegetett ügyekben soha nem történik semmi. Tehát biztos, hogy általában szó sincs akkora skandalumról, mint ahogyan az a cikkekben olvasható, mondta az állam melletti elfogultsággal egyébként semmiképpen nem vádolható kritikus.

Hm. Térjünk vissza a két héttel ezelőtti skandalumra.


L. F. [Langmár Ferenc]: Ha nincs csali, nem futnak a lovak


Pálfi József: Tavaly körülbelül 800 millió forint összfogadást kötöttek, ennek nagyobb része az ügetőre esik, ott több a verseny a galoppnál.

– Mennyi ebből az állam haszna?

P. J.: Egy fillér sem volt tavaly. A lóversenyzés, csakúgy, mint a többi mezőgazdasági tevékenység, nem fizet semmiféle adót, nincs se forgalmi-, se játékadó. Idén a nyeremények után kell 20 százalék forrásadót fizetni. Nyereségadó természetesen van, de tavaly 100 millió forint volt a veszteség.




Feljegyzés a HM-tárca 1990. év végi várható pénzügyi helyzetéről


A november végén szokásos pénzügyi helyzetfelmérést idén előrébb hoztuk, mert a német tárgyalások és a költségvetési körön kívüli pénzeszközök (lásd melléklet) befolyatása a központi számlára a szokásosnál több bizonytalansággal terheli az év végét.

–lf– [Langmár Ferenc]: Konzervre magyar!


Az ÁSZ jelentése szerint 1990 végén – tehát Für Lajos minisztersége idején – 846,5 millió forint értékben kötöttek olyan ún. elővásárlási szerződéseket, melyek esetében a kereskedelmi adásvétel nem valósult meg. Ezek nagyobb része minden bizonnyal „tudatos elhatározásból maradt el, nem az esetleges megváltozott körülmények miatt hiúsult meg”. E manipulációk közül a jelentésben szereplő élelmiszer-elővásárlásokat ismertetjük.

A HM Élelmezési Szolgálatának év végén 205 millió forintot biztosítottak elővásárlásra.


L. F. [Langmár Ferenc]: Fertőződik a Jegybank


Dalra fakadtak a számítógépek a Magyar Nemzeti Bankban. Éppen aznap, amikor az MNB elnöke, Bod Péter Ákos kedden megnyitotta a banktechnikai szakkiállítást. Nem tudni, hogy veleszületett szerénysége miatt hallgatott akkor daloló számítógépeiről, vagy csupán nem kívánt reklámot csinálni a kiállításon vírusmentesítést ajánló cégeknek.

Merthogy vírusok kerültek az MNB egyik számítógépes rendszerébe, mintegy 300 személyi számítógépet veszélyeztetve. Több, legalább 3-4 fajta vírus került a rendszerbe.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon