Skip to main content

Gazdaság és társadalom

B. E. [Békés Erzsébet]: Londoni színházi körkép


A brit fővárosban és közvetlen környékén a múlt héten 150 darabot játszottak: a színházi negyedben, a West Enden továbbra is nagy sikert arat Andrew Lloyd Webber négy zenés darabja (Sunset Boulevard, Starlight Express, The Phantom of the Opera, Cats), még mindig megy a Miss Saigon és a Les Miserables, néhány hét óta Arthur Miller-darab is fut (Pillantás a hídról), és immár ötödik évtizede játsszák Agatha Christie Egérfogóját.

A Nemzeti Színház és a Royal Shakespeare Company Euripidész- no meg természetesen Shakespeare-darabokat tart műsorán, miközben a West Endtől távolabb stúdió


Eörsi János: A vízpótlás tünékeny joga


Igaz, a parlament a kormányra bízta annak eldöntését, hogy az miképpen oldja meg a vízpótlást. Ezzel zöld utat adott a januári Horn–Meciar-megállapodásnak, amelyben a magyar fél elkötelezte magát a fenékküszöb-építés mellett (lásd keretes kronológiánkat). Már januárban eldőlt, hogy a fenékküszöb a dunakiliti mederátvágással szemközt épül, így szinte magamagától működésbe hozza a dunakiliti duzzasztóművet, amelyet vízszintszabályozásra kell használni majd.

R. S. [Révész Sándor]: Kerényi Imre rendező, a Madách Színház igazgatója


– A főváros illetékeseinek azzal kellene foglakozniuk, hogy megszerezzék a kulturális intézményeik fenntartásához szükséges pénzt, és nem azzal, hogy háromszázmillió forint miatt szétverjenek egy kulturális intézményrendszert, amely működik, amely nagyon komoly értékeket teremt évente kétmillió néző számára. Mi ez a rongyos háromszázmillió a bankkonszolidáció tükrében?! Mi ez ahhoz a 34 milliárdhoz képest, amennyi támogatás a BKV-nak kell? Semmi. Aprópénz.

solt: A törvény feslett szövedéke


A helyinél magasabb szintű – fővárosi és országos – cigány kisebbségi önkormányzatok példátlan botrányok közepette alakultak meg. (Már ti. ha a példákat a Magyar Köztársaság öt és fél éves történetének közjogi aktusai között keressük.

Baán László, a Fővárosi Önkormányzat kulturális biztosa


Kétségtelen, hogy művészi szempontból az állandó társulattal rendelkező repertoárszínház a legkedvezőbb működési forma. Nem véletlenül irigylik ezért világszerte a budapesti színházakat. Így tehát fel sem merülne az átalakítás kérdése, ha nem lennének megkerülhetetlen gazdasági kényszerek.

W. Ungváry Renáta: Háborítatlan, természetes szülés


A probléma látszólag igen egyszerű: vannak nők, akik nem kívánnak automatikusan a kórházi technikai lehetőségek és rutinbeavatkozások áldozataivá válni, hanem szeretnék gyermeküket háborítatlanul, otthonos, meghitt környezetben, szívükhöz közel álló személyek társaságában megszülni. Nyugati országokban a szülő nők 4-5%-a él az otthonszülés, illetve a Születésház nyújtotta lehetőségekkel, nálunk még nem készültek erre vonatkozó statisztikai felmérések. F.

Révész Sándor: Színházalás

A színházak finanszírozásáról


A fővárosban a rendszerváltás előtti utolsó évad vége felé, az 1989. május 17-e és 23-a közötti héten 25 intézmény 32 játszóhelyen 110 darabot 177 alkalommal adott elő. 1995. május 18-a és 24-e közötti héten 32 intézmény 48 játszóhelyen 139 darabot 200 alkalommal adott elő. A magyarországi színházi előadások felét a fővárosban tartják, a nézők több mint fele, kb. 55%-a fővárosi előadást néz.

Blaha, F. Havas, révész: Nyerőviszonyok

Roma politikatörténet


Amíg az archaikus vonásokat mutató hagyományos életformák túlsúlya jellemezte a roma társadalmat, addig a modern értelemben vett politikai szerveződés lehetősége fel sem merülhetett, de a hagyományos életkereteknek a 60-as évek elején felgyorsuló bomlása, a munkaerőtartalék-státus és a pártállam társadalmi és politikai viszonyai sem kedveztek ennek.

Az űr

Egy 1961-es párthatározat szerint: „A cigánykérdés megoldásával kapcsolatban még számos helytelen nézet érvényesül.




Bízik László: Nagy egér vagy kis elefánt?

– Az evangélikus egyház mai dilemmái –
„Ecclesia semper reformanda”


Az evangélikus egyház valamikori püspök-elnöke, dr. Káldy Zoltán, nem lévén járatos a magyar szlengben, és nem sejtve a jövő szivárványos vitáit, előszeretettel használta kedvenc fenyegetését: „Amíg meleg vagyok, ezt nem engedem!” Például azt, hogy valamelyik papja, azaz a rá bízott nyáj valamely fekete – és nem piros – báránya olyat tegyen, ami a „Kádár–Káldy–Kállai-trojka” harmóniáját fenyegetné a Parlament folyosóin.

Tolnai D. János: Folytonosság vagy változás?

A Magyarországi Református Egyház elmúlt hat évéről
„Ecclesia semper reformanda”


Egyház és világ

Az egyház és társadalom („világ”) viszonyát a protestáns teológia sokféleképpen próbálja és próbálta leírni, de mindezen modellek közös sajátsága, hogy a cselekvő, az „ágens” fél mindig a hívők közössége, helyesebben a rajtuk keresztül munkálkodó Isten.

Az egyház léte kihívás a „világ” számára, mert az általa hirdetett evangéliumban Krisztus szólítja meg az emberiséget.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon