Skip to main content

Beszélő

Zádori Zsolt, Zolnay János: Sári nem enged

A dabasi iskolaügy


Kisváros 14 km hosszúságban

Az 1990-ben megválasztott önkormányzat számára a település egyesítése jelentette a negatív igazodási pontot, az azóta eltelt időszak pedig kijelölte a politikai cselekvés fő irányát. Dabast, Gyónt és Sárit 1967-ben egyesítették azzal a céllal, hogy az így létrehozott mintegy 14 km hosszúságú „szalagfalut” kisvárossá fejlesszék. A település alsófokú közigazgatási központ lett, a központi fekvésű, korántsem városias jellegű Dabason kiépült egy városközpont és egy kisebb lakótelep.


–eö [Eörsi János]: Csurkizmus és szocializmus


Beszélő: A kormány a ’94-es költségvetési tervezetben eleve elrejtett 9-10 milliárdot, hogy lehessen miből engedni a mostani ÉT-tárgyaláson. Nem kutyakomédia ez? Ennyire muszáj megállapodni?

Szabó Iván: Nem hinném, hogy kutyakomédia volna, tudniillik itt most olyan érdekek, s ezeknek megfelelően olyan ráfordítások kerültek napvilágra, amelyeket a kormány elfogad ugyan, de nem az ő érdekeltségi területébe tartoznak. Megállapodni nem kötelező, az itt elfogadott megállapodás a parlamentet nem köti.


Eörsi János: Az érdekegyeztető 9 milliárd


Az aranyfedezet


A személyi jövedelemadózás terén a szakszervezetek azzal a „követeléssel” vágtak neki a szombati napnak, hogy növeljék ’94-ben 100 ezerről 120 ezer forintra az adómentes sávot. De ez csupán retorika volt. Először is, mert – ahogy Nagy Sándor MSZOSZ-elnöktől megtudhattuk – korábban, „informális úton” már megállapodtak a kormánnyal az adótábláról. Másrészt Szabó Iván pénzügyminiszter már május 17-i parlamenti beszédében is hasonló sávban ajánlotta föl az adómentességet (Beszélő, május 22.).

Kőszeg Ferenc, Révész Sándor: „Kemény harcok várnak ránk…”

Beszélgetés Horn Gyulával és Pető Ivánnal


Beszélő: Csütörtökön tájékoztatták a sajtót a két párt konzultációjáról, pénteken jelent meg az MSZP programtervezete, és másnap olvashattuk Pető Iván igen kritikus kommentárját erről a programtervezetről.

Horn Gyula: Szögezzük le mindenekelőtt, hogy ami megjelent, az nem programtervezet, ezt a szöveget még semmiféle testület nem vitatta meg, egyszerűen megtettük azt, amit márciusban ígértünk, feldolgoztuk azokat a felvetéseket, amelyek a társadalomból hozzánk beérkeztek.


Hack Péter: Magyar Törvény(rak)tár


Mielőtt azonban a meglévő kormányzati tervek és az Országgyűlés által már napirendre vett, de még nem tárgyalt törvények számbavételével találgatásokba bocsátkoznék, érdemes áttekinteni, hogy milyen feltételek mellett kezdi meg munkáját az Országgyűlés. A nyár elején megjelent közvélemény-kutatások egyértelműen mutatták, hogy az Országgyűlés iránti tisztelet és bizalom a lakosság körében rendkívül alacsony.

(-k) [Kozák László]: Botrány után


Beszélő: Az egyik újság fölvetette: miért a demokrata Forgács Pál mond le az önkormányzati tagságáról, miért nem azok mondanak le, akiket antidemokratikus működésen kaptak?

– Az újság kérdésében van némi logika. A fejlett demokráciákban nyilván lemondásra kényszerült volna az elnökség a sajtóban kipattant javadalmazási botrány után. Sajnos ez itt még mindig Kelet-Európa, itt a demokrácia egyesek szemében a többség diktatúráját jelenti, az „azt csináljuk, amit akarunk” elve nemcsak a kormányerőké.


Eörsi János: Profik és amatőrök

Tb-önkormányzat


A bizalom érdekében

Kaptak-e egykor az OTI tisztségviselői javadalmazást? – érdeklődtünk Bod Pétertől, az OTI egykori matematikusától, aki az önkormányzat fölállításakor megszüntetett nyugdíj-felügyelőbizottság elnöke volt, most pedig – az ÉSZT küldötteként – a nyugdíj-önkormányzat elnökségének tagja. „Nem kaptak – felelt Bod Péter –, de más a szociológiai helyzet.


Geréby György: Kati


Mert az Ő lelke az Úrnál kedves vala,
annak okáért sietett Őtet kivinni az istentelenség közzül…

…az bölcsnek halálát látják, de az Úr mit végzett Ő felőle,
és miért helyheztette azt bátorságos helyén, nem értik.
(Bölcs. 4.14,17.)

Vidrányi Katalin élete negyvennyolcadik évében elment e világból. A betegség és a halál nem lepte meg. Az ember nem megy orvoshoz, mert tudja, hogy mi a baja, szokta volt mondani, amikor hiába is próbálta bárki rávenni, hogy vizsgáltassa ki magát. Ő az életével felkészült a halálra.





Kőszeg Ferenc, Solt Ottilia: Átkiabálni a vizesárkon…

Beszélgetés Göncz Árpáddal


Beszélő: A Szovjetunió felbomlása után magukra maradó távoli oroszországi területek viszonyai innen nézve meglehetősen áttekinthetetlenek. Az újságokból és a televízióból megismerhettük a finnugor rokonokkal való találkozás részleteit. De vajon jelenleg milyen állami intézmények szemelték ki például Vologyát, a vadászt, aki rénszarvast áldozott a Magyar Köztársaság elnöke tiszteletére? Öt évvel ezelőtt nem lett volna kétséges, hogy a KGB választotta éppen őt. De most?

– Mindenütt működnek a nemzetiségi tanácsok.


R. S. [Révész Sándor]: A zavaró tényező


Lásztity Péter, a Kisebbségi Kerekasztal titkára:

– Tavaly májusban eredmény nélkül megszakadtak a kormánnyal való tárgyalásaink, és a kormány benyújtotta a törvényjavaslatot. Ezután a kisebbségi bizottság létrehozott egy albizottságot a törvényjavaslat vitájának előkészítésére. Kicsit erőszakoskodnunk kellett, hogy a kerekasztal két szakértője, Bársony János és én tanácskozási joggal részt vehessünk a tárgyalásokon, de végül is részt vehettünk. Késő ősszel váratlanul lezárták a vitát az albizottságban. Erről minket utólag értesítettek. Ezután kezdődtek a hatpárti tárgyalások.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon