Skip to main content

Beszélő

M. A. [Mink András]: Hová lett a médiatörvény?


Feles vagy kétharmados

A szavazás kudarca után a pártok értelemszerűen egymást vádolták. A kormánypolitikusok főleg azt hangoztatták, hogy az ellenzék, elsősorban a kétharmados többséget igénylő fejezeteknél, saját módosító indítványait sem szavazta meg, még abban az esetben sem, amikor a koalíció azokat elfogadta volna, és ezzel a taktikával lényegében „megfúrta” az egész tervezetet. Vagyis a végszavazásra a törvény olyan „lyukas” lett, hogy nem lett volna értelme elfogadni.


Rockenbauer Zoltán: Hangulatjelentés Magyarország külpolitikájáról


Ha számvetést akarunk készíteni a magyar kormány külpolitikájáról, két komponenst kell megvizsgálnunk: a diplomáciát és az ország belső állapotaiból fakadó nemzetközi megítélést.

Európa, térségünk

Ami az Antall-kabinet diplomáciai tevékenységét illeti, leszögezhetjük, hogy az 1992-ben jobb volt, mint a megelőző években.




Szilágyi János György: Vajna János emlékezete


Ma sem tudom, mert később soha nem került szóba, mi vitte rá, hogy 1942 tavaszán Örkényhez csatlakozva görögül kezdjen tanulni. Talán rajtam akart segíteni, akinek ekkoriban az óraadás volt az egyetlen megélhetési lehetőségem.

Révész Sándor: A Csurka-lázadás és az esés görbülete

Interjú Haraszti Miklóssal a médiaháborúról


Beszélő: A most bekövetkezett fordulat váratlanul érte az ellenzéket. Ez a lehetőség nem szerepelt az elképzelhető fejlemények között.

– Médiaügyben nem lehet előre lejátszani minden lehetőséget, mert végtelen számúak. Önálló entitások szerepelnek ugyanis ebben az ügyben; önálló Göncz Árpád, Antall József, különálló entitás ma már a „nemzeti liberális” kör, különálló a Csurka-tábor.


Vit László: Motorizált Duna-korzó


A város összehangolt „ökológiai” egység, és csak ideig-óráig viseli el, ha az összhangja felborul. A természetes védekező reakciók csak egy bizonyos határig működnek, egy idő után bekövetkezik a hanyatlás, a város lakhatatlanná válik. A város nem csupán építményeket, közműellátást és közlekedési hálózatot jelent, hanem életteret is, amelyben nemcsak dolgozunk, vásárolunk, utazgatunk, de jól is érezzük magunkat.

Környezeti demagógia

A mai városrendezési propagandából már nem hiányozhatnak az „ökológiai” hivatkozások.




Láng László: Eurováz(lat)

1992 a világpolitikában


Az egység hűvösödő vágya

Az európai egység mind ez idáig a kormányok műve volt. Az egységes európai piac, majd az európai unió gondolata nem valamiféle tömegnyomás hatására öltött testet, s e valóban merész jövőkép messzire tekintő politikusok, dolgukat tudó közszolgák aprómunkája, parlamenti, bizottsági csatározásai nyomán bontakozott ki. Egy bizonyos ponton túl azonban – melyhez, úgy tűnik, 1992-ben érkeztünk el – ezt a folyamatot már nem lehetett tovább irányítani a politika rutineszközeivel, a választók tényleges igenlése nélkül.


F. Havas Gábor: Mindent elölről kell kezdeni?

Világkiállítási esélyek


Hogy a kormány nem tulajdonít különösebb fontosságot a javaslatnak, azt az is mutatta, hogy a vitát egy kényszerűségből támadt késő esti napirendi lukba próbálták begyömöszölni. A törvényi előírások szerint ugyanis a jövő évi költségvetés sarokszámait (az egyes fejezetek kiadási és bevételi főösszegeit) november 30-áig kellett volna a parlamentnek megszavazni. A feladatot azonban – éppen az utolsó pillanatban benyújtott kormánypárti módosító indítványok miatt – nem sikerült határidőre teljesíteni.

–t– [Solt Ottilia]: A Turul szárnyai alatt


A Beszélő stábja (természetesen) a tatabányai Turul-szobor avatási közönségének azon hányadát gyarapította, amely a fokozott biztonsági intézkedések következtében nem jutott el az ünnepség színhelyére. Ahhoz a gyalogos menethez csatlakoztunk, amelynek magvát a belépőül szolgáló levelezőlapot birtokló érdeklődők alkották, akik azonban nem fértek föl a különbuszokra. E tömegben menetelt például Bossányi Katalin, a Népszabadság rovatvezetője, a Demokratikus Chartához tartozó személyiség, oldalán Farkasházy Tivadar nagyobbik fiával, akik elszakadtak a buszra feljutó idősb Farkasházytól.

R. S. [Révész Sándor]: Év végi ismétlés…


Nincs okunk feltételezni, hogy a Kedves Olvasó egy szót is elfelejtett volna mindabból, amit az év eleje óta a médiaháborúról írtunk, de a biztonság kedvéért az elmúlt napok eseményeire való tekintettel mégis megismételnénk néhány régi megállapításunkat, hogy el ne anyátlanodjék az olvasó tudása.

Rügyfakadás idején ismertettük két részletben (Levelező harcfolyam, 1992.


Solt Ottilia: Mibe kerülnek a szociális vívmányok?


Az ellenzék költségvetési koncepciói

Mind a három ellenzéki párt nagy takarékossági csomagot állított össze, s gondosan vigyázott, hogy a fontosnak tartott közfeladatok finanszírozása ne növelje a költségvetési hiányt. A központi és dekoncentrált apparátusok költségeit, a kormányzati beruházásokat faragta, hogy ebből az önkormányzatok önálló gazdálkodási lehetőségeit, a vállalkozásokat és az aktív foglalkoztatáspolitikára fordítható (az eredeti kormány-előterjesztésben a végtelenségig soványított) Foglalkoztatási Alapot növelhesse.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon