Skip to main content

Beszélő évek – 1983

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Vélemények az ország népesedési helyzetéről


A Tömegkommunikációs Kutatóközpont és a KSH Népességtudományi Kutatóintézete először 1974-ben végzett országos reprezentatív vizsgálatot arról, miként vélekedik a felnőtt lakosság a népesedési helyzetről. Míg 1973-ban a családonként ideálisnak tartott gyerekszám 2,93 volt, vagyis erősen megközelítette az akkor hivatalos álláspontként deklarált családonként három gyermeket, addig ez az érték 1983-ra 2,46-ra csökkent.

IM-Slágertükör – 1983


1. R-Go: Bombázó – (1)

2. P. Mobil: Metálmánia – (5)

3. Neoton: Szeretek ugrálni – (2)

4. Koncz Zsuzsa: Kárpáthyék lánya – (–)

5. Edda: Azok az éjszakák – (7)

6. Első emelet: Amerika – (–)

7. P. Box: A zöld, a bíbor és a fekete – (10)

8. Bikini: Ki csinál szódát? – (3)

9. R-Go: Létezem – (4)

10. LGT: Síneken – (11)

11. Sirokkó: Tükörember – (13)

12.






















Nánay István: Színházfoglalások


A siker és a bukás természetrajza igen különböző lehet. Márpedig ebben az évben is hangos sikerek és botrányos bukások ellenpontozták a langyos középszer uralmát.

Jurij Ljubimov ezúttal operát rendezett Budapesten, Mozart Don Giovanniját vitte színre, de az operarajongók – finoman szólva – fanyalogtak, többségük megbotránkozott.


Az 1983-ban bemutatott magyar filmek


Adj király katonát! (Erdőss Pál)

Délibábok országa (Mészáros Márta)

Együttélés (Gyarmathy Lívia – dokumentumfilm)

Elveszett illúziók (Gazdag Gyula)

Hatásvadászok (Szurdi Miklós)

Hosszú vágta (Gábor Pál)

Jób lázadása (Gyöngyössy Imre, Kabay Barna)

Könnyű testi sértés (Szomjas György)

Kutya éji dala (Bódy Gábor)

Örökmozi (Tóth János – rövidfilm-összeállítás)

Mennyei seregek (




















Varga Balázs: Amikor Lenin kilépett a gyárkapun

1983 filmjei


1983 filmes krónikájának sarokpontjait Bódy utolsó játékfilmje kivételével nem a premierek listáján kell keresni. Hiába készült el az Álombrigád, illetve egy évvel korábban a Pócspetri, mindkét film dobozban maradt. Első pillantásra nehéz hasonlóságot találni közöttük. Ember Judit megrendítő filmje a szókimondó történelmi dokumentumfilmek áramlatának reprezentánsa, az Álombrigád társtalan alkotás. A Pócspetri esetében a sorozat is lényeges, amelynek ez az egyik legfontosabb darabja, az Álombrigádban épp a diszkontinuitás hangsúlyos.

Kálmán C. György: Sűrű és laza


Konrád György harmadik regénye, A cinkos az utolsó lapon megjelenő datálás szerint 1975 és 1978 között íródott, 1983-ban jelent meg szamizdat kiadásban, 1989-ben hivatalosan, a Magvető gondozásában.

Az első regény (A látogató) megjelent, ahogy megjelent, és szerzőjét pillanatok alatt hírbe hozta: elvetemült felforgató lett belőle, és a regényírás, valamint a hallgatás konvencióit egyaránt bátran kétségbe vonó példakép; az „új regényt” szolgaian másoló, modoros író és a szociográfia új útjára végre rátaláló pályánkívüli.


A haszontalan ruhafesték

Dokumentumok


Néhány héttel azután, hogy az enervált aggot dinamikus agg váltotta fel a szovjet birodalom trónján, a magyar párt központi lapja, amint azt előző számunkban felidéztük, figyelmeztette az ellenzéket: nem babra megy a játék! Néhány nappal azután, hogy ez a figyelmeztetés elhangzott, a magyar rend őrei meglátogatták a magyar sajtószabadság őreit, és magukkal vittek kézirattól ruhafestékig mindent, amit bírtak. Az ilyesfajta látogatások 1983 folyamán többször megismétlődtek. Lefoglalták többek között a Kőszeg Ferenc által szerkesztett, Feketében című antológia anyagát is.

Tóth Dezső: Feljegyzés Aczél György elvtárs részére

az ELTE Jogi Karán 1983. október 28-án lezajlott találkozóról
Egy találkozó két leírása


Művelődési Minisztérium
Kapták: Köpeczi Béla et. miniszterhelyettes
Tétényi Pál et.
TD 344/E/83. Knopp András et.

A találkozót a Lapkiadó Vállalat és az ELTE KISZ szervezetei egy „sajtófesztivál” előadásainak keretében rendezték. (Mellékelem a programját.)

Először nem akartam a felkérésnek eleget tenni, akkor adtam be a derekamat, amikor biztosítottak, hogy nem a Mozgó Világról lesz csak szó, valamint arról, hogy csak diákigazolvánnyal lehet bejönni.







Hegedűs István: Koncentrált támadás a párt politikája ellen

Egy találkozó két leírása


Mottó: Rendkívüli, különösen titkos ülést tart a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága. A Politbüro tagjai, nehogy bármilyen fontos államtitok kiszivárogjon, még a termet sem hagyhatják el. A halaszthatatlan szükségletek intézésére beállítanak a sarokba egy küblit. A PB órákon keresztül elemzi, hogyan fokozódik a nemzetközi helyzet – az imperialisták szakadatlan aknamunkája következtében. Egyszer csak benyit az ajtón egy takarítónő. „Hát maga mit akar – förmed rá Leonyid Iljics Brezsnyev.

Hogyan halt meg Elbert János?


I. Részlet az ORFK Bűnüldözési Osztályának vezetőjével készült interjúból

(…) Miért mehetett ki ezen a hűvös, szeles napon a mólóra?

Ez inkább csak valószínűsíthető, de olyan tényekkel alátámasztva, amelyek majdnem bizonyossá teszik, miért ment ki a partra, pontosabban a mólóra. Elbert János arcidegzsábában szenvedett, s ez időszakosan roppant erős fájdalmat okozott. Ezt ilyenkor hideg vízzel is enyhítette. Minden valószínűség szerint ezúttal is hirtelen elfogta a fájdalom, kiment a mólóra, hogy hideg vízzel lehűtse az arcát.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon