1979 végén egy országos reprezentatív minta tagjai arról mondtak véleményt, hogy különböző anyagi, szociális és morális értékek mentén hogyan ítélik meg Magyarország és a nyugat-európai országok helyzetét; melyek azok a dolgok, amelyekben Magyarország áll jobban, és melyek azok, amelyekben a nyugati országok megelőznek bennünket. A következő táblázat az erre a kérdésre adott válaszok megoszlását szemlélteti.
1. Piramis: Kóbor angyal – (1)
2. Omega: Ezüst eső – (6)
3. Omega: Nyári éjek asszonya – (3)
4. Piramis: Dal – (7)
5. P. Mobil: Honfoglalás – (9)
6. Dinamit: Igazság – (–)
7. Piramis: Túl nagyra nőttél – (2)
8. Hobo Blues Band: Othello blues – (10)
9. Korál: A kőfalak leomlanak – (12)
10. Neoton: Santa Maria – (–)
11. Omega: Gammapolis – (5)
12.
„A mai magyar drámák bemutatása színházaink szent kötelessége, mert csak akkor van magyar színház, ha van magyar drámairodalom is. Magyar drámát mindenáron játszani kell, még akkor is, ha az kevésbé sikerült, sőt, uram bocsá’, rossz.” Ez a kijelentés éppenséggel egy rossz új magyar dráma sikertelen vidéki bemutatóját követő szakmai ankéton hangzott el.
Ajándék ez a nap (Gothár Péter)
Allegro barbaro (Jancsó Miklós)
Angi Vera (Gábor Pál)
Áramütés (Bacsó Péter)
Az erőd (Szinetár Miklós)
BUÉK! (Szörény Rezső)
Csillag a máglyán (Ádám Ottó)
Égigérő fű (Palásthy György)
Fogjuk meg és vigyétek! (Oláh Gábor)
A kedves szomszéd (Kézdi-Kovács Zsolt)
Kentaurok I–II. (Vytautas Zalakevicius)
Kinek a törvénye? (Szőnyi G.
Ha hinnék a ciklusokat felállító, szakaszoló szemléletben, azt kellene gondolnom, hogy az évtizedfordulók a magyar filmtörténet különösen értékes, kitüntetett időpillanatai. A páratlanul sokszínű, tobzódóan gazdag, remekműveket (Szerelem, Szindbád, Büntetőexpedíció) hozó 1969-70-71-es évek után apályos esztendők következtek. Néhány kiemelkedő és számtalan jó, fontos film ellenére a hatvanas évek aranykorának stiláris változatossága hosszú ideig csak vissza-visszasírt emlék maradt (politikus lendületéről és presztízséről nem is beszélve).
Nem hiszem, hogy vitás lenne: 1979 legnagyobb irodalmi eseménye Esterházy Péter új könyvének megjelenése volt.
…te azt mondtad,
mindenben együvé tartozunk. És a végső harc létezik. Én azt mondtam, nem hiszem. Te azt mondtad, hogy a célok, az eszközök, a határvonalak világosak. Én azt mondtam, nem tudom. Azt mondtad, csak együtt, egy ügyért, egy irányban. Én azt mondtam, vannak külön feladataink…
…azt mondják,
ismét teli vannak felétek a koncentrációs táborok. Lelkiismeret-furdalásom van a köztünk maradt feszültségért, tisztázatlanságért. Pedig minden jól indult. Ültünk a havannai egyetem lépcsőjén. Egyforma farmernadrágban, egyszabású pamuttrikóban.
A legfiatalabb
Új lap került tavaly júniusban az újságosstandokra: a Heti Világgazdaság. A 32 oldalas magazint Vince Mátyás nevével „jegyzik”, 33 évével ő az ország legfiatalabb főszerkesztője.
Hogyan lettél főszerkesztő?
A közgazdasági egyetem elvégzése után a naponta megjelenő Világgazdasághoz kerültem újságírónak, s ott végül is a magyar rovat vezetője lettem. Ezt a lapot utcán nem árulták. A Heti Világgazdaságot azért hoztuk létre, hogy mindenki hozzájuthasson a közölhető gazdasági információkhoz.
A Heti Világgazdaság, a HVG első száma 1979. június 7-én jelent meg az újságosstandokon, mint a Magyar Kereskedelmi Kamara hetilapja. S noha közel húsz év távlatából sokan már úgy emlékeznek rá, mint előzmények nélküli, szinte a semmiből teremtett lapra, az alapító főszerkesztő kötelessége e helyütt is rögzíteni: ha nem jött volna létre még 1968-ban a Világgazdaság (VG) című napilap Gyulai István főszerkesztésével, akkor nincs HVG sem!
1979-ben lendületet vett az 1968-as szélroham után bontakozni kezdő új értelmiségi ellenzékiség.
Magyarországon a csehszlovákiai vértelen forradalom hatására újabb értelmiségi pártellenzéki irányzat szakadt le a hatalomról, igaz nem a hatalmi centrumról, mint 1967 végén Csehszlovákiában, hanem csak az elméletalkotó értelmiségi elitről. Ezt az ellenzéket az 1976-os második lengyelországi munkásmegmozdulás (Radom, Ursius traktorgyár) megerősítette abban a meggyőződésében, hogy a Hruscsov bukása utáni megújulási törekvés nem pillanatnyi fellángolás volt.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 13 hét
10 év 39 hét
10 év 42 hét
10 év 42 hét
10 év 44 hét
10 év 44 hét
10 év 44 hét
10 év 46 hét
10 év 47 hét
10 év 47 hét